Haragban, mérgesen is lehet emelkedni?
Látszólagos felgyorsuló események. Valahogy a viták is élesebbek, jobban fájnak, észrevettétek már? Saját tapasztalat. De aztán minden elcsendesül, elsimul, mint vihar után a csend a tó vizén.
Néha belegondolok, hogy már csak egy év, s eljön a mi időnk, az aranykor népéé (Bővebben erről itt olvashattok: http://kerekegeszember.hu/2012legendariuma/vilagvege-felemelkedes/a-magyarsag-kuldetese-az-uj-aranykor-kuszoben/ ) Engem valamiért megnyugtat a tudat.
Mégis életünk helyzetei, indulatokat szülnek, amelyet kezelni kell, nem rágódni rajta. Nehéz meglátni bennük az áldást, a tapasztalást, hogy ideje elengedni azt, ami elavult, idejét múlt. Holott pont ez a lényege. Köröket teszünk meg, s ha sikerül tudatos maradni, vagy egy éles helyzet után végig gondolni az egészet, észrevesszük, hogy ugyanúgy reagálunk újra és újra, a fájdalom testünk és elménk elemében érzi magát.
De ha sikerül tudatosnak maradni ezekben a helyzetekben, elismerem, nem könnyű, de ha már másodpercekre elkapjuk az adott pillanatot, máris észrevesszük a mögöttes tartalmakat. Miért jött ez elő megint? Mit nem akartunk meglátni? Min kellene túl lépni már?
A múlt héten sokféle „lehúzó” tapasztalás ért. Felerősödött a harag bennem. Úgy éreztem, jó lenne kitombolni magam, valamilyen küzdősport edzésen, ahol levezethetem az indulataimat. Bár még a gumiasztalon való ugrálás okozta intenzív adrenalin bomba is szokott segíteni. Az akrobatika az egyik kedvenc sportom. Lenyűgöző a stressz oldó hatása.
Az én egyik helyzetem tanulsága az volt, hogy nem mindig az a jó, amit én annak érzek, zeneszámok, színdarabok esetében, meg kell tudnom érteni a körülöttem élőket is. Hiába látom, hogy ennek sikere lehet, ha a csoport többi tagja, főleg a gyerek korosztály, még nem érti, nem érett rá, hogy ezt befogadja. Ha pedig egy ember alamuszisága mélyen sérti az igazságérzetem, főleg hogy engem is megbántott már korábban, mélyére kell ásnom ennek a tükörképemnek is, és meglátnom hogy miért lett ilyen, vagy nekem ez miért fáj ennyire.
Szép kis helyzet: bosszant az igazságtalanság, de ugyanakkor tükör is, valami, amit magamban nem tudok elfogadni. Indulatokat vált ki belőlem, tombolni tudnék, mintha felhúztak volna egy kart bennem. Tanulság: tudatára ébredtem az erőmnek újra. Néha maga a harag a legjobb önbizalom ébresztő, növelő energia, ha tudatosan kordában tartjuk, s ha meglátjuk ajándékait.
Ez a tükör felsőbbrendűnek mutatja magát, olyannak, aki ítélkezhet mások felett, s aki mindenáron érvényre akarja juttatni saját akaratát. S itt kapcsolódik össze a korábban megélt helyzeteimmel, amikor nemet mondtak felvetéseimre. S valóban, én is ítélkezem, megítéltem az ő viselkedését, hiszen beszéltem róla többeknek, foglalkoztatott. Ugyanakkor mégis megmaradt a tudatosságom. Gyakran eszembe jutott, hogy korábban mennyi energiámat elszívta a harag, s mint a tó vize, az én hullámaim is ilyenkor elcsendesültek. A harag szelei továbbálltak, mintha elfújta volna őket a Jóisten kegyelme.
Tehát 2012 előtt végtelenül fontos az egymásra való figyelés. Hiszen nem egyedül hangolódunk, hanem együttesen, s ha emelkedünk, másokat is emelünk, együtt pedig könnyebb befogadni a sokféle felgyorsult tapasztalást.
Segítsünk a körülöttünk élőknek. Hallgassuk meg őket, ne rohanjunk. Legyünk jelen. Ha gyakoroljuk a jelenlétet, amikor csak eszünkbe jut, azokban a bizonyos helyzetekben is be fog villanni, s lassított felvételként fogjuk megélni, ahogy a másik játszmát indít ellenünk, mi pedig mosolyogva nézzük kívülről, belülről, ahogy küldi felénk „nyilait”, amely mielőtt elérne minket, elporlad s a földre hull.
Sallak Kinga
Kapcsolódó bejegyzések
Címkék
Oszd meg ezt!
Friss hozzászólások