| Kasmír, Indiának ez a paradicsomi felföldje, a szivárvány minden színében pompázó hegyi tájakkal, tavakkal és csatornákkal vár bennünket, valamint Srinagar városának kapui előtt egy olyan kultúra maradványaival, amelyet iszonyú fegyverek semmisítettek meg.
Van a mai Srinagarban még egy nevezetesség, valami egészen különleges dolog, ahova – tetszik, nem tetszik – befejezésképpen rövid látogatást kell tennünk.
Kasmír fővárosának legbelsejében egy – kétezer éves zarándokhely található, s az épületet gondozó vallási közösség a legnagyobb komolysággal állítja, hogy itt van a názáreti Jézus végső nyughelye.
Minden hívő keresztény számára abszurd ez a kijelentés, hiszen végtére is tudjuk, hogy Jézus kereszthalált szenvedett, feltámadott, s harmadnapra a mennyekbe emeltetett. Következésképpen nem lehet neki sírja sem a földön. Vagy tán mégis? Srinagar egy szűk kis utcácskájában egy földszintes épület áll, kicsiny hátsó udvarral. A sikátor ezt az elmés nevet hordozza: „Jő majd egy próféta.” Maga az építmény egy templom és egy mecset keveréke. A bejáratot néhány őr vigyázza, főként azonban arra figyelnek, hogy a látogató levegye a cipőjét, és nehogy fedetlen fővel lépjen be. Egy fatábla a „Ziarat Yousa” felirattal utal arra, hogy itt van Jézus sírja.
Srinagar kellős közepén található ez a zarándokhely, Jézus sírja.
De hogyan került Isten fia a kasmíri felföldre? A vallási közösség elöljárója felvilágosított róla. Miután leemelték a keresztről, ápolták Jézust, aki felgyógyult sebeiből, s egynémely tanítványával fölkerekedett a hosszú útra, mely ide vezetett, hiszen élete a Római Birodalomban nem lehetett immár sehol biztonságban.
Kérdeztem beszélgetőtársamat, mivel tudná ezt bizonyítani; felhívta figyelmemet néhány szövegemlékre, melyeket másnap valóban meg is találtam a srinagari Allami Levéltárban. A szövegek pontosan el vannak látva dátumjelzéssel, s Kasmír akkori uralkodójának két találkozását ecsetelik egy idegennel. Ez utóbbi testét fehér lenruha fedte, s a fűben ült, körötte néhányan magyarázatát hallgatták. Az uralkodó odaküldte szolgáját, kérdezné meg, ki ez az idegen, s a fehér leplet viselő férfiú nyugodt és boldog hangon ezt válaszolta:
„Egy fiatal asszony testéből születtem. Palesztinában vándoroltam és hirdettem az Igét, s tanítottam az Igazságot a hagyomány szétzúzásával szemben. Messiásnak neveztek engem. Nem szenvedhették azonban tanaimat, elvetették a hagyományt, s elítéltek engem. Nagyon szenvedtem a kezeik között.”
Ha hinni lehet a kasmíri beszámolóknak, úgy Jézus boldogan élt, s egészen aggkoráig tanította az embereket.
Most pedig itt állok a szent sír belsejében. Egy indiai professzor fordítja nekem a sírfeliratot:
„Itt nyugszik a híres próféta, Yusu, Izrael gyermekeinek prófétája.”
A sír mellett egy másik, kisebb szekrény áll. Maga a terem meglehetősen sötét, a gerendákra keresztek vannak erősítve, gyertyák égnek rajtuk. A középpontban egy finoman faragott faburkolattal borított sírhely áll, melyet díszes, vékony farostély véd. Kivételesen felnyitják nekem a szekrényt. Egy színes kendőkkel teleaggatott állvány látványa tárulkozik föl előttem. Óvatosan, elmormolt imáktól kísérve, ezt az állványt is odébb tolják. A padló kövezetén pillantom meg egy befalazott szarkofág felső részét. A kőlap nyugat-keleti irányban fekszik.
A Jézus tiszteletére emelt szentélyt Srinagarban nemcsak keresztények, hanem hinduk és muzulmánok is látogatják. Jézus a mozlimok szemében is prófétának számít, főként azonban példamutatóan igaz embernek.
Utólag bevallom, hogy kissé kellemetlenül éreztem magam a sírhelyen. Az a gondolat, hogy esetleg valóban itt nyugszik a názáreti Jézus holtteste, borzadállyal töltött el. Föl kellene emelni a zárólapot, s ki kellene nyitni az alatta fekvő szarkofágot. Ha ekkor valóban előbukkanna Jézus porhüvelye kezén és lábán a szögek ütötte sebek nyomaival, úgy ez talán bizonyító erejű lenne. A csontok mellett talált tárgyak is felvilágosító erejű bizonyítékok lehetnek.
Még azt a véleményt is megkockáztatom, hogy Srinagarban ezt a sírt már csak a keresztény igazság érdekében is föl kellene nyírni. Végtére is ez az egyetlen, kétezer esztendős sírhely a világon, amelyről azt állítják, Jézus teste nyugszik benne. A keresztény közösségnek érdeke fűződne hozzá, hogy utánajárjon ennek a legendának.
Vagy mégsem?
A voltaképpeni sírbolt fölött faállvány áll, s színes kendő takarja
„Itt nyugszik Yusu (Jézus) próféta, Izrael gyermekeinek hírhozója”
|
