Noo, mondja meg valaki, elkezdődött már a Felemelkedés?
Hmmm…
Szerintem (és az egész írás arról, szól, hogy szerintem történt valami :)) igen!
Vannak, akik csalódtak, hogy nem volt pusztulás, pusztítás, árhullám, háború, új lepra, népfelkelés, világégés… vannak akik, azt mondják elbukott minden teória, nem jelentek meg földönkívüliek, nem omlott össze a bankrendszer, nem éreznek könnyebbséget, boldogságot az elmúlt napokban sem…
Mások viszont érdeklődéssel várják, hogy belépjenek az elkövetkező év titkos napjaiba, energiáiba…
Sokszor és sokan elmondták, hogy a dátumnak nincs jelentősége, mert egy folyamat részesei vagyunk- mégis a nagy-nagy érdeklődés miatt kialakult egy fókuszált figyelem december 21. eseményeivel kapcsolatban…
…nagy vonalakban, mégsem történt semmi különös—mármint a felszínen – nem számoltak be jelenésekről, tömeges gyógyításokról… és negatív dolgokról sem… Pár fejgörcs az ismerőseim között, a harmadik szem viszketése, csodás álmok és megérzések, testi-lelki tisztulások, sírás-nevetés, hullámzás minden szinten… békesség esetleg dühöngeni vágyás váltakozása…
Történt valami egyáltalán?
Én biztos voltam benne hogy valami van a levegőben-bár lehet, hogy csak a tömegek várakozó fókuszálását éreztem… Nekem a hét elejétől nem sikerült szinte semmi, csak a sokadik nekifutásra, vagy balul ütött ki vagy komikusan végződött… Olyan lehúzó hét volt… 21.én már a minden mindegy állapotán is túl voltam… elmúlt a várakozás is…
22.én viszont egy sajátos megtapasztalásom volt, az elhalasztott árveréssel kapcsolatban… az első sokk után kezelni próbáltam a helyzetet és az emberek nyugalommal reagáltak a fejleményekre…
Később szinte mindenki odajött ezzel a mondattal:
Ez Van!
Ez most a Minden !
A Minden Ami Van, az itt Van 🙂
Olyan sokan és sokféleképpen mondták el ezt a mondatot, hogy nekem is leesett…
Talán ez jelenti a Felemelkedést a Fejlődést: befelé figyelni, nem másra, nem kifelé megfelelni, nem akarni másmilyen látszatot mutatni- elfogadni AMI VAN!
Azt hiszem ekkor éreztem meg igazán, hogy a saját cselekedeteim által változik meg az életem és a körülöttem lévők is eszerint változnak… Nyugalom és béke… elfogadás … és ennyi!
És megdicsértem magam 🙂 hogy remek vagyok és nagyszerű 🙂
Életünk fontossága nem a javainkból, pozíciónkból adódik, hogy szervezők, vezérigazgatók vagy munkanélküliek vagyunk (mert úgyis van gazdagabb, okosabb, ügyesebb nálunk) És a boldog élet sem azt jelenti, hogy szebbek, fiatalabbak, vékonyabbak, gazdagabbak, vagyunk- hanem hogy egy kicsivel jobbak vagyunk- előző önmagunknál 🙂 Mindegy, hogy az 1 évvel vagy 1 perccel ezelőtti Önmagunkról van szó – csak vegyük észre és dicsérjük meg magunkat, hogy megléptünk egy lépcsőt! A személyes értékeink nem egyenlők a felhalmozott vagyonunkkal… és teljesen mindegy hogy gazdag vagyok vagy szegény – tuti, nem fogsz jobban szeretni..
Azért olvasol, mert elfogadtál, megérint egy-egy szó vagy mondat, amit adni tudtam…
Lényegében így kéne élnünk mindannyiunknak, elfogadva a másikat, megbecsülni a szavakat amiket magunkénak érzünk, okulni a cselekedetekből és segíteni másoknak — és ez lenne a híres összetartás alapja is, ami nem sok emberi közösségben van meg… Talán ez lehet, a másik lépcső a Felemelkedéshez 🙂
Persze, ez Ónmagunk megismerése nélkül nem fog menni !
– Ki vagyok én? – mi az, ami nekem van? Mi az, amivel gazdálkodhatok, akkor is ha nincs egy vas sem a zsebemben?
Kedvesség, ötletek, ismeretségek, szervezés, kreativitás, rend, fegyelem, játékosság, megbocsátás, elfogadás, ésatöbbi… ? Mindenkiben megvannak!
De amit kezdünk ezekkel, attól függ a Saját ÉLETünk!
Felismerni a személyes képességeinket és másoknak is adni belőle, inspirálni bárkit, hogy használja a sajátját… A szívünk és a lelkünk- mind-mind ajándékok, amit nem csak azoknak kell adni akiket éppen úgy ítélünk meg, hogy „megérdemlik” vagy „rászorulnak” – hanem bárkinek, aki hozzánk fordul egy jó szóért… akár öreg, gazdag, alkoholista, kéregető, beteg, koszos, bűnös, vagy sorolhatnám…. ha ezt az ítélkezés mentességet elérjük, újabb lépcsőt lépünk 🙂
…és ez már Varázslat 🙂
Persze a legfontosabbat az elejére kellett volna írnom – és ez a megbocsátás ! Mert megbocsátás nélkül nincs szeretet, sem magunk, sem mások iránt – és e-nélkül persze egyetlen lépcsőt sem tudunk lépni, csak a megosztottságban, félelemben és a múltban élésben merül ki minden erőnk
Biztosan érzem, hogy Szeretet nélkül semmi sem fog jól működni, sem a kapcsolatok, sem az üzlet…
Tudom, hogy meg kell tanulni újra szívvel szeretni egymást 🙂 Megbocsátani és elengedni, azokat akikkel már rég nem közös az utunk és beengedni azokat az embereket, akiktől eddig elszigeteltük magunkat!
Amikor szerelemről beszélek, nem csak a párok szerelmét, lángolását, értem alatta, hanem azt a tiszteletet és szeretetet is, amit mi a Nagyapámtól kaptunk, amikor ilyeneket mondott:
– Szerelmetes Istenem, oly szépek vagytok- mondta, amikor elgyönyörködött az unokákban 🙂
vagy:
– Szerelmetes Fiam – így mondta nekem is – gyere trágyázzunk ki 🙂
Történet rólam 🙂
22.én ahogy a belépőket osztogattam a Lurdyba , majdnem elsodort egy siető pár babakocsival. A kisfiú 3 éveske lehetett, a mű nő ki volt festve, séró bedobva a szuper fodrászat valamelyik szalonjában, nagy barna szemei kifestve kőkemény hosszú szempillákkal. A pasi pólóban, lebarnult teste kivillant a karjára dobott sport-irha alól… Eléjük álltam, nyújtva a belépőt és el akartam kezdeni az egy mondatos kedves mondókámat…. Szinte elsöpörtek volna, ha félre nem állok, a pasi csak erélyesen annyit mondott: Sietünk. Hol az Adidas bolt?
– Nem tudom — akartam mondani, de már el is száguldottak mellettem…
Fél óra múlva látom őket, ahogy a virágbolt kirakatánál, mindketten telefonon beszélnek valakivel. A kisfiú rám mosolyog, félreérthetetlen széles vigyorral, a babakocsira akasztott, három karácsonyi táskát zörgetve… Hátam mögé csapom a belépőket és én is mosolyogva odasétálok a kiskrapekhez. Gondoltam megsimizem a fejét, hiszen olyan aranyos 🙂
A szülők hirtelen felém fordulnak, a pasi hangos kattanással becsukja a telefont, a nő elharapja a mondatot és vár…
Boldog Karácsonyt – mondom én (vagy nyögöm) mert hirtelen azt hittem meg akar ütni vagy leordítani a fejem…
A pasi leguggol és súg valamit a gyereknek – én gyorsan hátralépek egyet, mert rosszul érzem magam a hirtelen csöndben. A kisfiú bólint, mindketten rám néznek és szépen lassan együtt mondják: BOL-DOG KA-JÁCSONYT 🙂
A nő megsimogatja a két pasi buksiját, a meghatottságtól és a büszkeségtől látom, hogy könnycseppek gurulnak le az arcán…
Belső szégyenemben égve, integetve arrébb lépek. De, észreveszem, hogy nem is mű nő- hanem anyuka és nem is pasi, hanem apuka – akikkel összehozott a sors 1-1 percre 🙂
Látod-látod, nekem is sokat kell még tanulnom az ítélkezés mentességről, a mosoly erejéről és az elhamarkodott beskatyujázásról 🙂
Megérteni, hogy nem veszett ki a jó az emberekből, észrevenni, hogy a felvett álarcokat, a mosoly és a szavak segítségével le tudják dobni az emberek és hogy a rohanó hideg világ megállítható ha szívvel is meglátjuk a másik Embert…
Látod ugye? Nem kellenek nagy dolgok, hogy törődjünk egymással… Talán csak engedni kell, hogy a falak leomoljanak a szívünk körül, melyet oly sok csalódás után építettünk, hogy többet ne férjen hozzá a fájdalom… Talán akkor újra jól látunk majd a szívünkkel is 🙂
Hmmm… talán ez is egy lépcső a Felemelkedéshez…
Kinek-kinek, a saját lépcsőit kell meglépnie, nem gondolom, hogy van erre egységes recept 🙂
Vagy mégis?
Tedd a szeretetet a tenyeredbe, szórd meg csillagporral, a megbocsátás varázsával, az ítélkezés mentesség csodájával, az Emberség felfedezésével !
Nyisd ki a szíved kapuját és ezzel a ragyogással töltsd tele. Engedd, hogy a lelked kisugározza azt a bőséget, amit csak Te tudsz adni a Világnak 🙂
Kívánom, hogy szenvedéllyel szórd a Szeretetet, minden Ember szívéhez, akivel csak találkozol, hogy mosolygósra fordulhasson az Ő életük is 🙂
Szeretettel: Manita
2012
ui:
..és most TE jössz! Veled mi történt??
Kapcsolódó bejegyzések
Címkék
Oszd meg ezt!
Köszönöm,hogy megosztottad velünk a történetedet.
Sokat segít,hogy nyitott szívvel éljük a napjainkat.
Ölellek
Erzsi
Én is nagyon hálás vagyok, hogy megosztottad velünk a történetedet. 🙂
Sajnálom, hogy 22.-én ilyen nehéz megtapasztaláson kellett keresztülmenned!
Nálam 21. után elcsendesedtek a dolgok, hosszú évek után újra valóban békés, boldog karácsonyunk volt, mint amilyen utoljára gyermekkoromban, bár most is volt pörgés, rohanás, de mégis valahogy nyugalom volt a lelkünkben. Ez a változás nagyon jóó! 🙂
Kívánok mindenkinek ilyen, és ehhez hasonló csodás változásokat! 🙂
Majd el felejtem, sikerült elhoznom a Jövő kalendáriumot a gyógyszertárból, aminek nagyon-nagyon örülök! Köszönöm szépen! 🙂
Kedves Manita !
Én is köszönöm a történeteidet.
Nálunk kissé kellemetlenre sikeredett a Szenteste.
Férjemen nagyon érzem az energiákat, Ő ekkor kötekedő volt és nem tudtuk
a gyerekekkel (már felnőttek)elterelni a beszélgetést jó irányba,úgyhogy
mondták másnap, hogy többé nem jönnek hozzánk karácsonyozni.
Nekem érdekes módon már sikerül a középpontomban maradni,nyugodtnak és higgadt-
nak maradni. Rengeteget dolgozom magamon,máskor már ilyenkor ideges lettem volna.
Viszont 29-30-án teljesen béna voltam. Kiejtettem a kezemből dolgokat,a gyümölcstortát készítve sót raktam a pudingba cukor helyett, s mikor rásimítottam a tésztára, a kanalat lenyalva vettem észre még jókor. Gyorsan-gyorsan lekapartam mindet……
21-én semmit nem éreztem, tehát utána jöttek a kellemetlenségek (még volt több is).
A Jövő Legendáriumát még nem hozta a Postás, már izgalommal várom.
Kívánok Neked egy Szeretettel, Fénnyel teli Új Évet.
Ildikó
Melengetik és könnyűvé varázsolják a szavaid a szívemet! Egyre többet teszek azért, hogy nap, mint nap higgyem és tapasztaljam, hogy minden Egy. Érzem, hogy ez felszabadít, és a szabadságban szeretni tudok ítélkezés nélkül.
Fáj a szívem a huszonkettedikéd miatt, én akkor már a családom szolgálatában álltam, ami gyönyörű érzés volt.
A karácsonyfa alatt pedig ott várt engem a Jövő Legendáriuma és a A Szeretet Kis Könyvecskéje. Így Te is velem voltál. Köszönöm!
Hiszem, hogy minden történés tanítani akar minket valamire, több lettél általa Te is.
Lelkünket egyre magasabbra emelő új évet kívánok szeretettel
Klára
Kedves Manita!
Nagyon meghatottak soraid, el is sírtam magam, de ez “olyan jó sírás volt” , nem szomorúság miatt.
Velem egy olyan “jobbrafordulás” történt, hogy nyugodtabb lettem, nem voltam olyan ideges, mint máskor szoktam a Szenteste előtt, a család is észrevette és meg is jegyezte, hogy nem vagyok ideges, és olyan békésen, szépen telt a Karácsonyunk.
A másik dolog, amit észrevettem magamon, hogy 1-2 emberkének meg tudok bocsájtani, tehát: ELKEZDŐDÖTT!!!!!
Hiszem, hogy egyre jobb lesz,különösen, ha MINDENKI saját magával kezdi!
Köszönöm soraidat és egy felemelő,boldogabb új évet kívánok szeretettel
Gyöngyi
Kedves Manita!
Várakozással, és kíváncsisággal vártam a december 21.-t. Egy pillanatig sem hittem a világvége jóslatokban.
A bennem lévő jobbító énem a felemelkedésben hisz. Az emberek többségégében én érzem, hogy változást, valami jobbat szeretnének. és hogy valami elindult volna? Hiszem, hogy igen.
Nekem az utóbbi évek legnyugodtabb, legszebb karácsonya volt. Béke, nyugalom, szeretet költözött be hozzánk az ünnepek előtt, és minden megoldásra váró feladat ellenére máig maradt. Bízom benne, hogy nem csak vendég nálunk ez az érzés, hangulat.
Szándékosan írok feladatokat, és nem gondot. Nincs gond, csak megoldásra váró feladatok, amikkel egyre-inkább boldogulunk. A két felnőtt korú gyerekem, és én. Az édesapjuk nélkül már hetedik éve töltjük a karácsonyt, de az első igazán szép, békés ünnep, most volt.
Hozzá teszem, ez érzelmileg volt a leggazdagabb karácsony. Az anyagi része most nem volt fontos.
A másik fontos tapasztalás, amit nem először élünk meg; sokkal boldogabb érzés ajándékot adni, mint kapni. Legalábbis szerintünk.
Mindig érdeklődéssel olvasom írásaid, amiket ezúton is nagyon szépen köszönök. Ugyanakkor nagyon boldog új évet kívánok neked, és mindenkinek aki szebbé, jobbá tenné a minket körülölelő világot.
Szia Manita!
Hát ez nagyon szép volt. Köszönöm hogy elolvashattam.
A kalendáriumnak nagyon örültünk a lányaimmal együtt.
Csak a karácsonyfa alatt néztem meg én is. Nagyszerű munka gratulálok.
Eszter
Kedves Manita!
21-én semmi kedvem nem volt kedvem kimozdulni a házból, a gyerekekkel szerettem volna tölteni a napot. De mennem kellett….. És nagyom jól sikerült a nap! Mondhatni vége volt az addigi világomnak, és elkezdődött az új. A munkahelyem is átszerveződik, a kollegákkal az évzáró bulin közelebb kerültünk egymáshoz, mint máskor. Este elvittem a gyerekeket az exemhez a hétvégére, és új társát meglátva nem arra gondoltam, hogy megtépem, hanem, hogy ezzel a nővel jól ki fogok jönni. És tudtam, hogy az én párom is úton van felém.
Csodálatos nap volt!
Köszönöm, hogy elmondhattam. Szeretettel: Bea
Nekem 21.-én nagyon jó kedvem volt. Ezenkívül még egy ,,világrengető” dolog is történt velem: álltam az udvaron a fenyő alatt, mikor a rajta lakó gerlice a fejemre pottyantott egyet, azután elszállt…jelent ez valamit:)?(Tekintve, hogy öt álmon keresztül repülni tanultam az elmúlt időszakban!)…