Spirituális – Megvilágosodás

 

Buddha egyszerű meghatározása:

“a megvilágosodás a szenvedés vége.”

Eckhart Tolle:

A most hatalma

 

Hihetetlen írás ez a könyv! Mint a James Redfild könyve “A mennyei próféciák”. Sajnáltam, hogy kikezdték a kritikusok a próféciákat, pedig nekem laikus embernek olyan szép jövőt festett le Redfild könyve, hogy most már nem tudom mi igaz belőle és mi nem!

De a lehetőség továbbra is nyitott maradt!

 

Talán már te is tapasztaltad, hogy az utóbbi években megszaporodtak az ezoteriával, spiritualitással foglalkozó cikkek, könyvek száma, sőt még a médiába is bekerültek. De az is lehet, hogy csak nekem tünik fel, hiszen én szorosabb kapcsolatot kerestem ezekkel a tanításokkal, könyvekkel!

 

De visszatérve Eckhart Tolle: “A most hatalma” című írása, eme gyönyörű képpel kezdődik!

 

“Az azúr színű égboltba takart, lemenő Nap narancssárga sugarai néha olyan hatalmas szépség pillanataival ajándékoznak meg minket, hogy hirtelen csaknem beleszédülünk. Lábunk földbe gyökerezik, s tekintetünk szinte megdermed. A pillanat pompája elkápráztat bennünket, kényszeresen fecsegő elménk elnémul, és nem röpít ki minket gondolataival az itt és mostból. A ragyogásban fürödve úgy érezzük, mintha kapu nyílt volna meg egy másik valóságba, amely állandóan jelen van, mégis ritkán észleljük.”

 

Abraham Maslow “csúcsélménynek” nevezte ezeket a ritka pillanatokat, hiszen ilyenkor az élet legmagasabb szintű megtapasztalásával találkozunk.

Boldogságra ébredünk, hirtelen a közönséges, világi birodalom határain túl találjuk magunkat. A “bekukkantás” pillanatainak is nevezhetnénk ezeket a ritka alkalmakat. Rövid időre ilyenkor maga a Lét örök birodalma tárul föl előttünk. Ha csak rövid másodpercekre is, de valódi önmagunkhoz térünk haza.

 

Eckhart Tolle az elmúlt 10 évét annak szentelte, hogy rájöjjön, hogyan maradhatnánk ebben az állapotban mindig! Kutatásai során, korunk legmerészebb, legihletettebb és legvilágosabban látó úttörőivel beszélt, azokkal, akik az orvostudomány, a természettudomány, a pszichológia, az üzleti élet, a vallás, a spiritualitás és az emberi képességfejlesztés területén tevékenykednek.

 

Mint láthatod – sokszor egymástól nagymértékben különböző emberek- egybehangzóan azt tartják, úgy vélik, hogy az emberiség evolúciós fejlődésének folyamatában minőségi ugrás következik be.

 

Gyökeres szemléletváltás zajlik, világképünk jelentősen módosul.

Két sarkalatos kérdésre keressük a választ:

-“kik vagyunk?”

-“milyen a világegyetem, amelyben élünk?”

 

Nem csodálkozom ezért azon, hogy a napjainkban kialakuló világszemlélet hitrendszerünk több olyan tényezőjét is megkérdőjelezi, amelyet a nyugati világ igaznak tart, mint pl.

1. mítosz: az emberiség elérte fejlődésének tetőpontját. (én nem hiszem, hogy így lenne)

2. mítosz: teljesen elkülönülve élünk egymástól a természettől és kozmosztól. “Ő más, mint Én” mítosza felelős a háborúkért, a bolygón elkövetett számtalan erőszakért és az emberi igazságtalanság mindenféle megnyilvánulásáért. De kinek jutna eszébe, megbántani egy másik lényt, ha saját személye részeként tapasztalná Őt meg?

 

“Valamennyiünk pszichéje és tudatossága kapcsolatban áll a “Minden Létezővel”, mert nincsenek végérvényes határok a test/ego és a lét teljessége között”(Stan Grof)

 

“Az ima gyógyító ereje, mely szerint az egyik ember gondolatai és gyógyító szándékú hozzáállása befolyásolhatják a másik emberben zajló élettani folyamatokat” (Dr. Larry Dossey)

 

3. mítosz: csak a fizikai világ létezik! Ennek az a következménye, hogy a valóságot a fizikai valóságra szűkíti le. A valóság spirituális területe-vagy amit a nem fizikai dimenziók valóságnak nevezhetnénk – ily módon száműzetésre kárhoztatott.

 

HATALMAS UGRÁS A TUDAT EVOLÚCIÓJÁBAN

 

Kérdés:

“Egy-egy pillanatra már megtapasztaltam azt az elmétől és időtől megszabadult állapotot, amit fölvázoltál, de a múlt és a jelen olyan óriási erővel hat rám, hogy képtelen vagyok hosszabb ideig távol tartani őket magamtól.”

Válasz:

“A tudat időhöz kötöttsége mélyen beágyazódott az emberi pszichébe. Ám amit mi teszünk, az annak a mély átalakulásnak a része, ami a bolygó kollektív tudattalanjában játszódik le, sőt azon túl is: a tudat fölébredése az anyag, a forma és az elkülönültség álmából. Az idő megszűnése, olyan mentális sémákat törünk össze, amelyek mérhetetlen hosszú ideje uralják az emberi életet. Olyan elmemintákat, amelyek elképzelhetetlen mennyiségű és megszámlálhatatlan fajtájú szenvedést okoztak. Nem használom a gonoszság szót. Hasznosabb, ha a tudatosság hiányáról vagy elmebajról beszélünk.

 

A tudatosság, illetve inkább a tudattalanság, eddigi, régi módját össze kell törnünk, vagy ez a folyamat előbb-utóbb mindenképpen megtörténik? Tehát elkerülhetetlen-e ez a változás?

 

Ez nézőpont kérdése. Az aktív cselekvés és a történés valójában ugyanaz a folyamat. Mivel egy vagy a tudat egészével, ezért a kettőt valójában nem választhatjuk szét. De nincs rá teljes garancia, hogy az emberek ezt meg is teszik. A folyamat nem elkerülhetetlen, nem automatikus. Tudatos részvételed kulcsfontosságú része annak! Ám bárhogy is nézed, ez egy hatalmas ugrás a tudat evolúciójában, és egyben fajunk fönnmaradásának egyetlen esélye is.”

 

LELKI DIMENZIÓ KULCSA

 

Az életet fenyegető vészhelyzetekben a tudat váltása az időből a jelenbe néha természetes módon történik meg. A múlttal és jövővel rendelkező személyiség hirtelen háttérbe vonul, és helyét erőteljes, tudatos jelenlét veszi át, amely egyszerre nagyon nyugodt és nagyon éber. Bármit is kell tenni az adott helyzetben, a szükséges reakciód ebből a tudatállapotból ered.

 

Egyesek – jól lehet nincsenek is ennek tudatában – valójában azért szeretnek veszélyes tevékenységekben részt venni, pl. hegymászásban, autóversenyzésben, mert az a mostba kényszeríti őket, abba az intenzíven élő állapotba, amely mentes az időtől, a problémáktól, a gondolkodástól, a személyiség terhétől. Ezekben a helyzetekben a jelen pillanatból történő, akár csak másodpercnyi kicsúszás is halált jelnthet. Sajnos azonban függőség alakul ki bennük az adott tevékenységgel kapcsolatban, mert csak annak révén tudnak ebbe az állapotba kerülni. Pedig nincs szükség rá, hogy megmászd az Eiger északi gerincét. Máris beléphetsz ebbe az állapotba!

 

Ősidők óta minden tradíció spirituális mesterei a mostban jelölték meg a lelki dimenzió kulcsát. A jelek  szerint ez mégis titok maradt. Templomokban legalábbis biztos, hogy nem tanítják. Ha belépsz egy katedrálisba, hallhatsz olyan mondatokat a Szentírásból, mint például :

 

“Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról”,

 

vagy

“Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas Isten országára”.

 

Vagy hallhatsz a gyönyörű virágokról, akik nem aggódnak a holnap miatt, hanem könnyedén élnek az időtlen mostban, és Isten bőségesen gondoskodik róluk.

 

Ezeknek a tanításoknak a mélysége és radikalitása azonban nem közismert. A jelek szerint szinte senki sem fogta föl, hogy ezeknek a tanításoknak az a célja, hogy megéljük őket, és így mély, belső átalakulás történhessen bennünk!

 

A Zen egész lényege a pengevékonyságú mostban levésben rejlik; olyan végletesen, olyan teljesen jelen lenni, hogy semmilyen probléma, semmilyen szenvedés, semmi, ami nem az, aki esszenciálisan te vagy, ne legyen képes benned életben maradni.

 

A mostban, az időnélküliségben, minden problémád elillan. A szenvedéshez idő kell; a mostban az tehát nem létezhet.

 

A nagy Zen mester, Rimai, hogy elterelje tanítványai figylelmét az időről, gyakran fölemelte az ujját, és lassan megkérdezte:

“Mi hihányzik ebben a pillanatban?”

Ez egy rendkívüli erejű kérdés, ami az elme szintjéről nem igényel választ. Arra szolgál, hogy figylmedet mélyen a mostba vigye. Hasonló kérdés a Zen hagyományban a következő is:

“Ha nem most, hát mikor?”

 

 

Az iszlám misztikus ágában, a szufizmusban is központi helyet kap a most. A szufiknál a következő mondást találjuk:

“a szufi a jelen idő fia”.

 

Rumi, a nagy szufi költő és tanító kijelenti:

“A múlt és a jövő fátyollal takarja el előlünk Istent; égesd el hát mindkettőt lángoló tűzzel!”

 

 

Echart Mester, a XIII. századi spirituális tanító, gyönyörően foglalta össze mindezt:.

 

“Az idő az, ami megakadályozza a fényt, hogy elérhessen minket. Nincs nagyobb akadály Isten és közöttünk, mint az idő.”

 

Eckhart Tolle “A most hatalma” című könyvével jogosan foglalja el helyét a világ tanítóinak e különleges csoportjában. Eckhart üzenete a következő:

 

“az embeiség problémája mélyen gyökerezik, magában az elmében. Vagyis helyesebben: az elmével való téves azonosulásunkban.”

 

A jelen pillanat éberségét elvesztő, sodródó tudatunk hajlamossá tesz minket arra, hogy a legkisebb ellenállás ösvényét kövessük, márpedig életünkben ez űrt hoz létre. Az idő kötöttségében élő elme a számára rendelt hasznos szolga szerepéből kilépve kitölteni igyekszik ezt az űrt, és mesternek kiáltja ki önmagát.

Mint virágról virágra röppenő pillangó, elménk hol a múlt eseményeibe merül el, hol saját rendezésű filmjeit vetítve rajzolja elénk a jövőt.

Ritkán pihenünk meg az itt és most óceáni mélységeiben. Pedig csakis itt- és most – történhet meg, hogy rábukkanunk igazi énünkre, amely fizikai testünkön túl- az érzelmek és a fecsegő elme világán is túl- található meg.

 

Az emberi fejlődést megkoronázó dicsőséget nem érvelő- és gondolkodóképességünk hozza el számunkra, még ha ez is különböztet meg minket az állatoktól. Az intellektus azonban, az ösztönhöz hasonlóan, csupán utunk egy állomása.

 

Végső célunk, hogy újra összekapcsolódjunk esszenciális lényünkkel, és a fizikai világban, pillanatról pillanatra, kifejezzük rendkívüli, isten valóságunkat.

 

Mondani könnyű…Ma még kevesen vannak, akik elértek már az emberi fejlődésnek ebbe a szakaszába.

 

De szerencsére azonban akadnak vezetők és tanítók, akik segítenek bennünket az úton. Eckhart óriási ereje nem abban nyilvánul meg, hogy szórakoztató történetekkel gyönyörködteti az olvasót, vagy hogy gyakorlativá teszi az elvontat, és hasznos technikákat ad a kezünkbe. Egy olyan ember személyes tapasztalata varázsol el minket, aki már tudja a titkot. Szavai olyan erőt sugároznak, ami csak a legünnepeltebb spirituális tanítóknál érezhető. A nagyobb valóság mélységeiből táplálkozva Eckhart fénylő utat nyit számunkra, amin bárki csatlakozhat hozzá.

 

És mi történik, ha valóban többen csatlakoznak hozzá?

A világ átalakul, jobbá válik. A lét örvényének tölcsérében eltűnő félelmek hordalékát új értékeke váltják föl.

Egy új civilizáció születik.

 

Azt kérdezed, hol a bizonyíték arra, hogy ez a nagyobb valóság valóban létezik?

Tegyük fel, – hogy tudósok csapata állítja: a banán keserű, és állításuk igazolására tudományos bizonyítékokat sorakoztatnak fel.

De neked csak annyit kell tenned, hogy egyszer megkóstolsz egy banánt…Végső soron nem az elvi álláspontoknak van valódi bizonyító erejük, hanem a benned és körülötted lévő, megszentelt élet megérintésének.

Az elme szintjén ezt nem fogod megérteni, gyakran hozzád címzett szavak a benned lakó gondolkodó mögött megbúvó tudóhoz, ahhoz a mélyebb énedhez szólnak, aki azonnal fölismeri a spirituális igazságot, rezonál vele, és erőt merít belőle.

 

Eckhart Tolle így ír arról, hogyan vált spirituális tanítóvá, és hogyan született meg ez a könyv:

 

“A legszebb élmények is elmúlnak egyszer, úgy, ahogy jöttek, de talán minden élménynél alapvetőbb az a mélységes béke, amely azóta sem hagyott el. A lelki békének ez az érzése néha már annyira intenzív, hogy csaknem tapintható, és körülöttem mások is megérzik. Máskor valahol a háttérben húzódik meg, mint egy távoli melódia.

Később emberek jöttek hozzám, és így szóltak:

“Szükségem van arra, ami neked van! Át tudod adni, vagy meg tudod mutatni, hogy miként juthatok hozzá én is?”

Így feletem:

“Benned is megvan ez. Csak nem érzed, mert az elméd túl nagy zajt csap.”

Ez a válasz duzzadt idővel egy könyvvé!

 

Cikkem befejezéseként ismét egy idézet a könyvből:

 

“Lényegében mindig is egy és ugyanaz a tanítás létezett, még ha időről időre különböző formákban jelent és jelenik is meg. Némelyik ilyen formára, mint az ősi vallásokra is, az évszázadok alatt annyi idegen réteg rakódott rá, hogy spirituális lényegük már már csaknem teljesen elhomályosodott.

 

Nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy mélyebb értelmük már nem ismerhető fel, és spirituális átalakító erejük elveszett. Amikor ősi vallásokból és más tanításokból idézek, különösképpen azon olvasóim kedvéért teszem ezt, akik ezeket a vallásokat követik. Ily módon ugyanis ezt üzenem nekik:

Nem kell másutt keresned az igazságot! Hadd mutassam meg neked, miként lehet még mélyebbre jutni abban, ami már a tiéd!

 

Mindemellett igyekeztem minél semlegesebb módon fogalmazni, hogy szavaimmal az emberek széles körét érhessem el. Tekinthetjük e könyvet az egyetlen, minden vallás legbelsőbb lényegét jelentő, időtlen spirituális tanítás újbóli megfogalmazásának, ami a mai idők embere számára született. Leírt szavaim nem külső forrásokból származnak, hanem az egyetlen, igazi, belső forrásból, s így nem tartalmaznak semmilyen elméletet vagy logikai fejtegetést.

Belső megtapasztalásból beszélek, és ha időnként erőteljesen szólalok meg, azt azért teszem, hogy az elme ellenállásának vastag rétegein áthatolva elérjem benned azt a helyet, ahol már te is tudod az igazságot – éppen úgy, ahogy én-, és meghallva azt azonnal ráismerj. Amint ez megtörténik, lelkesedés és hatalmas életerő tölt majd el, mintha valami vagy valaki belül azt mondaná:

– Igen! Tudom, hogy ez az igazság!”

 

Forrás anyag: Eckhart Tolle A most hatalma című könyve

Megvásárolható itt: http://www.booker.hu/konyv/a_most_hatalma_eckhart_tolle/

 

Szerző: Kné Tóth Tímea

Utazás az emberi érzelmek gyönyörű világába!

http://belsonyugalom.blogspot.com

2015 - A Jövő Legendáriuma - Ezoterikus és Üzleti Kalendárium

2015 - Szerelmetes Kalendárium