Koródi Sándor

1977. szeptember 16-án kezdtem meg utazásom ebben a fizikai világban. Szüleim, nem utolsósorban édesapám után Sándornak kereszteltek. Így lett az anyakönyvezett teljes nevem: Koródi Sándor.

Itt most beszámolhatnék elvégzett és félig elvégzett iskoláimról, megszerzett és majdnem megszerzett nyelvismeretemről, de őszintén, ezeknek a dolgoknak egyre kevésbé érzem jelentőségét az életben való boldogulás, és egyáltalán a boldog, örömteli élet megteremtésében, megélésében. Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy milyen családba születtem, kikkel alakult ki szoros vagy kevésbé szoros, vagy akár csak futó kapcsolódásom az eddig eltelt évek során, és melyik élethelyzetben, kitől, mely kapcsolódás által, mit is tanultam valójában. Mert ezek az emberek és a hozzájuk történő bármilyen jellegű és időtartamú kapcsolódásom tett azzá, aki ma vagyok.

Legfontosabb – a Lényemre leginkább ható kapcsolódásaimat a családom jelentik: szüleim és testvéreim. Azt hiszem, elmondhatom, csodálatos szülőket választottam magamnak, hiszen – bár természetesen akadtak és most is akadnak súrlódások a kapcsolatunkban – a maguk módján, és a saját maguk felfogása szerint, mindig a legjobbat akarták nekem. Sokáig tartott, mire rájöttem arra, amit talán már ők is egyre inkább kezdenek megérteni, nevezetesen azt, hogy ami nekik vagy szerintük a legjobb és leghelyesebb, az én életem vonatkozásában, és az én világlátásom, életszemléletem szerint nem feltétlenül az. Hálás vagyok nekik azért, hogy megvilágították számomra ezeket az ellentéteket, ezáltal nagyban segítve azt, hogy megértsem és eldöntsem, hogy én mit akarok, én milyen életet akarok, és én milyen ember akarok lenni. Nélkülük, még biztosan hosszú-hosszú évekig tévelyegnék válaszokat és útmutatásokat keresve, hogy mit is kezdjek az életemmel. Mérhetetlenül szeretem mindkettőjüket, és Hálát adok a Világmindenségnek, hogy még mindig velem vannak, és velem is maradnak sokáig ebben a létidőben.

Testvéreimmel kapcsolatban is csak a szeretet melegsége tölt el. Apám első házasságából született nővéremmel kevesebb időt töltöttem együtt, de mindig éreztem, hogy különleges vagyok a számára, és rendkívül hálás vagyok azért a sok-sok szeretetért, amit tőle kaptam, és kapok most is. És csak remélni tudom, hogy mindezt én is viszonozni tudom.

Szüleim válása után, anyám új kapcsolatából egy gyönyörű, imádnivaló és bájos kishúgot is kaptam az élettől ajándékba. Fantasztikus lány, akire elmondhatatlanul büszke vagyok. Nagyon-nagyon szeretem, és nehéz napjaimon csak elég, ha ránézek, vagy rágondolok, rögtön jobban érzem magam, mert eszembe jut, hogy milyen csodálatos lények és dolgok teremtődnek erre a világra.

Édes húgommal töltöttem a legtöbb időt testvéreim közül, így természetesen fejlődésemre is ő, és a vele való kapcsolódásom hatott a leginkább. Mint ahogy az gyermekkorban, testvérek közt lenni szokott, napjaink természetesen nem teltek tökéletes harmóniában. Ezek a súrlódások viszont megint csak azokat az ellentéteket fedték fel előttem, amelyek közül választva meghatározhattam, merre is akarom tovább folytatni utamat, milyennek akarom alakítani életem. Remélem, ő is így tud majd tekinteni ezekre az élethelyzetekre, és megtalálja általuk azt az irányt, amely felé haladva egy igazán nagyszerű és csodálatos életet teremt meg magának. Nagyon sokat köszönhetek neki, és borzasztó hálás vagyok az együtt töltött időért és a közös élményekért, amelyekben részünk volt. Nagyon szeretem őt.

Természetesen fontos szerepet játszottak formálódásomban, – talán fejlődésemben – azok a személyek is, akikkel az iskoláimban találkoztam, de az igazi leckét, még a tanáraimtól sem az iskolapadban rám ragadt tudásanyag – bár a legjobb tanárokhoz volt szerencsém, ebben teljes mértékben biztos vagyok -, hanem a bennük és bennem meglévő emberi értékek megmutatkozása, csiszolódása jelentette.

Ugyanez igaz egykori iskolatársaimra, későbbi munkatársaimra, valamint régi és új barátaimra is. Lényük által mindannyian utat mutattak, és mutatnak számomra minden pillanatban ahhoz, hogy merre folytassam tovább utamat, és mit teremtsek meg az életemben. Hálás vagyok minden útmutatásukért.

Persze nem maradtak ki életemből a nők sem. Voltak komolyabb, tartósabb kapcsolataim, és voltak kevésbé komolyak, sőt alkalmiak is. Fontos szerepe volt, van természetesen az első igazi tini szerelemnek még az általános iskolából, mégis, három olyan kapcsolatot tudok kiemelni, amely igazán jelentős hatást gyakorolt az életemre és szellemi, lelki fejlődésemre. Egy középiskolai szerelem, amely az érettségi évétől, csaknem pontosan öt évig tartott. Egy katonaszerelem, amely négy év leforgása alatt házassághoz, végül váláshoz vezetett. Valamint egy mindent elsöprő szenvedéllyel az életembe robbanó csaknem két évig tartó testi-lelki összefonódás. E három kapcsolatban sikerült megélnem az önfeledt, mindent átható öröm, boldogság és a gyötrő, kínzó, elkeseredett fájdalom – mint két szélsőség között – fellelhető teljes érzelmi skálát. Általuk fokozatosan egyre inkább megtanultam felismerni, megismerni és megérteni az érzelmeimet, azok kiváltó okait és jelentőségüket arra vonatkozóan, hogy milyen valóságot teremtek meg magam körül. Hálás vagyok ezekért a kapcsolatokért, és boldog vagyok, hogy ezeknek a csodálatos nőknek az útmutatásai segítségével juthattam el oda, ahol most vagyok. Mindannyiukat nagyra becsülöm, és nagyon szeretem. És csak azt kívánhatom nekik, hogy ők is csak a szépre és arra emlékezzenek, amivel előrébb jutottak életük útján a kapcsolatunk tapasztalataival.

Végül, bár igazság szerint a legelső helyen fejezem ki mérhetetlen hálámat azért a két kis Angyali Lényért, akik a Legcsodálatosabb Ajándékként érkeztek az életembe 2002. szeptember 9-én. Ők a kislányaim: Kámea Véta és Odett Kíra. Lehetetlen szavakba önteni azt, amit ők jelentenek számomra. A Feltétel Nélküli Szeretet legodaadóbb közvetítői és megtestesítői az életemben. Olyan Angyalok, akiknek tényleg nem számít, ha rossz napom van, és éppen ingerültebb vagyok, vagy szomorúság tölt el, ők akkor is ugyanúgy sugározzák felém a Szeretetet és a Fényt, mert én vagyok az Apa, bárhogy viselkedem is, és bármi történik is. Megtanítanak felengedni és meglágyulni, amikor a magam kreálta nehézségektől megkeményedek, és megtanítanak a haragot egy pillanat alatt szeretetté változtatni, amikor ingerült vagyok. Csodálatos élmény minden velük töltött perc. Hálás vagyok értük és nekik. És hálás vagyok az édesanyjuknak is, amiért a világra hozta őket, és amiért – hiszen jelenleg külön élünk – szíve legmélyebb szeretete és legjobb tudása szerint gondoskodik róluk és egyengeti életüket.

Meghatározóak voltak az életemben a spirituális élmények is. Amennyire vissza tudok emlékezni, már egészen kicsi koromban voltak spirituális élményeim. Máig élesen él bennem egy kép, egy kör alakú szimbólumról, melynek közepén egy széles szájú, nap-szerű arc látható. Azt már nem tudom, hogy álmomban jelent meg, vagy éber állapotban megjelenő látomás volt, de ennek hatására, mindig is vonzottak az okkult és megmagyarázhatatlan természetfeletti jelenségek.

15-16 éves korom környékén egy újabb élmény hatására kezdtem némileg tudatosabban is foglalkozni azzal, hogy vajon mi van a fizikailag is érzékelhetőn túl. Ekkor az ágyamban fekve, úgy éreztem, hogy teljesen éber vagyok, ám képtelen vagyok megmozdítani a testemet. Ugyanakkor azt éreztem, mintha valami hatalmas, végtelen erő az arcomon keresztül szívna ki a testemből. Ez az élmény egyszerre volt dermesztően félelmetes, ugyanakkor lenyűgözően izgalmas is. Később, amikor egy fizika könyvben a fény-spektrum különböző tartományairól olvastam, ismét felidéződött bennem ez az élmény és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mi van azon túl, amit fizikai érzékszerveinkkel képesek vagyunk érzékelni, vagy műszerekkel mérni? Kell ott lennie még valaminek, mert olyan nincs, hogy nincs ott semmi! De ha van ott még valami más is, akkor vajon az én fizikailag érzékelhető lényem mögött is van még valami?

Ezt az élményt egy olyan időszak követte, amikor nem igazán találtam a helyem a fizikai világban. Folyton úgy éreztem, hogy nem vagyok ide való, az én otthonom, nem a fizikai világ, nem a Föld nevű bolygó, hanem az én otthonom, valahol egészen máshol van. Odáig fajult ez a dolog, hogy mindössze 17 évesen olyan erős halálvágy uralkodott bennem, hogy még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben. Szerencsére azonban éppen a legvégső pillanatban felerősödött bennem az érzés, hogy nekem itt még dolgom van, és még nem mehetek el. Ebben az időszakban kezdtem el először leírni a gondolataimat is, ekkor még főleg versek formájában.

A következő években kicsit magába „szívott” az anyag. Sok minden történt, értek fájdalmas traumák is, ám a főiskolának és a kollégiumi életnek köszönhetően mégis kellemesen emlékszem erre az időszakra. Ekkor tapasztaltam meg először igazán azt, hogy az emberek szívesen fordulnak hozzám tanácsért a problémáikkal és azzal, hogy meghallgatom őket és egy új nézőpontból világítom meg nekik a helyzetet, segíteni is tudok nekik. Továbbra is foglalkoztatott a fizikain túli világ, de csak kevés időt és energiát szenteltem a témának ebben az időszakban.

Aztán úgy 10 évvel ezelőtt, újra erősebb késztetést kezdtem el érezni arra, hogy foglalkozzak a lelkemmel. Újra írni kezdtem, és egyre mélyebb és mélyebb gondolatok és felismerések szakadtak fel a bensőmből. Ekkoriban történt, hogy egy barátom a kezembe adta Richard Bach: Jonathan Livingston, a Sirály című könyvét. Döbbenetes élmény volt szinte szó szerint leírva azokat a gondolatokat, melyek én is feltártam korábban belső vizsgálódásaim során. Szinte ugyanezt tapasztaltam aztán szépen sorban a többi Bach könyv olvasásakor is. Az Illúziókban találkoztam először a hasonló a hasonlót vonzza alapelvvel is. Ezek az olvasmányok óriási hatással voltak az életemre, hiszen azóta már sokkal tudatosabban kutatom, hogy Ki vagyok Én valójában.

Ezt követően is voltak még olyan időszakok az életemben, amikor sikerült belegabalyodnom az anyagba, de már sokkal nagyobb szeletet jelentett az életemben a spiritualitás és a szellemi-lelki fejlődés. Volt olyan időszak is ekkoriban, amikor túlságosan is elfordult a figyelmem a szellemi síkok felé, és ekkor tapasztaltam meg azt, hogy a spirituális élmények keresésébe éppúgy bele lehet „gabalyodni’, mint az anyagi világ szövevényeibe. Kezdett bennem kialakulni egy olyan kép, hogy talán érdemes a kettőt egyensúlyban tartani, hiszen mindkettő az élet szerves része, és úgy lehet igazán teljes az életünk, ha az anyagi és spirituális síkot egyensúlyban tartjuk.

2007. tavaszán ért egy újabb nagy hatású élmény. Éppen sikerült újra a szakadék mélyére ásnom magam egy csomó negatív következményű döntésem eredményeként, amikor ismét megjelent az életemben a hasonló vonzza a hasonlót alapelv és a Vonzás Törvénye. Ez újra arra késztetett, hogy befelé forduljak és mélyebben foglalkozzak a „Ki vagyok Én?” kérdéssel, mint valaha. Csaknem fél évig tartó, intenzív belső feltáró munka következett, napi 2-3 meditációval és önelemzéssel, míg végül összeállt bennem a kép.

Létrehoztam egy weboldalt, mert ellenállhatatlan késztetést éreztem mélyen a bensőmben, hogy megosszam az emberekkel mindazokat a gondolatokat, felismeréseket és tapasztalatokat, melyek meghatározóak voltak spirituális ébredezésemben és Önmagamra találásomban.

Életem alakulására számos személy, esemény, érzés és tapasztalás volt hatással eddig, és még számtalan lesz, amely alakít rajtam, környezetemen és világlátásomon. Ez a folyamat sohasem kezdődött el és sohasem ér véget. Sem időben, sem térben nem léteznek korlátai. Egy dologban viszont rendíthetetlenül biztos vagyok. Az, hogy végül kivé válsz és milyen életet élsz, egyedül a Te döntéseden múlik. Hiszem, tudom, hogy mindenkiben van valami csodálatos dolog, amit csak Ő adhat meg a világnak, és a világ alig várja, hogy ezt végre megtapasztalhassa. Álmodd hát meg az embert, akivé válni akarsz, az életet, amit élni akarsz, és ezt az Álmot őrizd mindig mélyen a szívedben, mert ez a kulcsa annak, hogy ez az Álom valóban Rád is találjon és a fizikai tapasztalataidban is megnyilvánuljon.

Ami szívedben vágyként, álomként megfogan, és amire a figyelmedet fordítod, az meg is érkezik az Életedbe. Erről szól a Vonzás Törvénye! De a valódi igaz vágyad, a valódi igaz Álmod csak akkor válik nyilvánvalóvá előtted, ha megismered és megérted, hogy Ki is vagy valójában!

Légy azzá, akivé lenni akarsz, és érezd jól magad mindig, minden pillanatban!

Elérhetőségek:

E-mail: alomkereso@alomkereso.com

Mobil: 20/398-1348 begin_of_the_skype_highlighting 20/398-1348 end_of_the_skype_highlighti

Facebook: http://www.facebook.com/alomkereso

Web: http://www.alomkereso.com

http://www.szabadszellem.com

Ingyenes e-mail tanfolyam:

http://www.alomkereso.com/?q=10_kulcs_email_tanfolyam

Ingyenes e-könyvek:

Fektess be az Univerzumba: http://www.alomkereso.com/?q=fektess_be_az_Univerzumba

Titkos Gy.I.K.: http://www.alomkereso.com/?q=titkos_gyik