„VADKERT FELÖL FÉLUTON”

/ Szent Imre templom története /

– A barátaimtól hallottam először a „Csonka-toronyról”, előtte senkitől, pedig én is itt élek e térségben. A tavalyi év során juthattam el oda, s láthattam személyesen is egy zarándoklat keretei közt. Lélekemelő volt minden egyes perc, amit ott eltölthettem. Örömmel mutatom meg a képeket és beszélek a látottakról és hallottakról szeretteimnek. Ennek kapcsán kérdezem Péli Zoltán Gábort, aki a hely történetét kutatja, és egy könyve is jelent meg a témában. Mi tudható eme pusztatemplomról?

– A pusztába vetett templom ma Soltszentimre lakott határától négy-, Csengőd határától három kilométer távolságra helyezkedik el, földutakon megközelítve úgymond az „Isten háta mögött”. De valaha itt nem a „világ vége”, hanem a világ közepe volt! Éltek itt emberek! A templom-testre merőleges út, a Duna–Tisza közének legfontosabb útja volt, az úgynevezett Rácz-út, ami a „Délvidékre” vezetett, (de egyben Konstantinápolyon átmenve ez volt a Szentföldre vezető zarándokút is.) A másik irányba elindulva pedig nyílegyenesen Esztergomba jutnánk innen. Az út szélessége 13 öl volt. S ha tudjuk, hogy egy öl a kinyújtott karunk két legtávolabbi pontja, azaz 1896 cm-nek tekinthető, akkor az út szélessége, a maga majd 25 méter szélességével vetekszik a mai autópályákkal. (Ez lehetővé tette a szarvasmarhák lábon történő hajtását a messzi vásárokba úgy, hogy közben a szembe jövő forgalmat sem zavarta.)

A templomtól nem messze, az ősi út mentén találták az utolsó fejedelmeink világát megidéző egyik legfontosabb magyar lelet együttest, (az életfa-indás csontnyerget,) az úgynevezett Soltszentimrei nyerget. A terület száz-évtől régebbi elnevezése Szentimre, s a templom titulusa is Szent Imre. S valaha nem a ma mesterségesen kialakított Bács-Kiskun megyéhez tartozott, hanem a Fejér vármegye Solti alsó járásához. Igen, tehát gyakorlatilag a központi vármegyéhez! Árpád fejedelem törzse az ország közepén telepedett le, s a megöröklött későbbi királyi birtokok legtöbbje így ide tartozott. A szintén Fejér vármegye Solti alsó járásához tartozó Vadkert, ma Soltvadkert névlegendája szerint az „Árpád-házi királyok vadaskertje, vadászterülete” volt. A terület rangja egyébként vetekszik Fehérvár, Esztergom, Visegrád, Buda együttesével, ha teljes mértékben megismerjük és megértjük a hely történetét.

A török korban egyébként – a közhiedelemmel ellentétben – nem halt ki e vidék, a Kalocsai-érsekség ugyan elmenekült északra, de virágzó városok voltak itt a környéken, például Halas és Kecskemét ekkor, s a Csonka-torony sem volt még akkor „csonka”, hiszen a török-kori adóösszeírásokban szerepel az itteni „Szentimre”, tehát éltek itt emberek akik adót fizettek. Kiindulásként eredetet, névtörténetet tehát nem várhatunk a hajdan felégetett Kalocsai levéltártól, csak az itt továbbélő nép máig megmaradó hagyományából. Eme templomot „szent István király építette fia, Imre herceg számára” – így szól a legenda. S valóban első ránézésre is Árpád-kori templomról van szó, mind a tájolását, mind a vaskos falait, mind a kicsiny fénybeeresztő ablakait tekintve. S a hagyomány sem téved, mert maga a megmaradt Templom meséli el építésének pontos idejét és napját! Méghozzá a templom tájolása, és egy kettős ablakon besütő napfényen keresztül, amely a sötét templombelsőbe Fényt hoz Szent Imre halálának csillagászati napján és órájában.

– Szeretném megköszönni a segítségedet, hogy – én is – lefotózhattam azt a csodálatos fényjelenséget ott a toronynál. Milyen kapcsolatot fedeztél fel a templom születése és fény jelenség között?

– A helynek valóban varázsa van, mert nemcsak a valláson, a történelmen és építészeten keresztül teszi érdekessé önmagát a „Fény-története”, hanem mondjuk fotóművészeket is megigézett, s mindennek egyébként csillagászati vonzata is van. Jómagam is itt nevelődtem a fotózás magasabb fokára, ami az érdekes fényjelenség megörökítésével kezdődött. A mai ember, ha Szent Imre halálának csillagászati napján, azaz szeptember 7.-én elzarándokol ide, akkor a késő délutáni órában arra lehet figyelmes, hogy a Nap közvetlen fénye egy kettős ablakon keresztül bevetül a Templomtestbe egy fénysugár formájában. Ez a tetőzettel is rendelkező eredeti állapotban egy feltűnő jelenség lehetett, hiszen a kicsiny és kevés ablak miatt sötét templombelső jellemezte, s a nyugvó Nap irányából csak ez az egy ablak van, amin, ha megfigyeljük, a korábbi napokban, és a korábbi hónapokban sosem süt be a Nap közvetlen fénye a templom hajójába.

A hagyomány szerint Imre herceg a késő délutáni órában halt meg, s a Napfény a templomtestben napra és úgymond órára ebben a pillanatban jelenik meg néhány percre. A Fény a születés, a feltámadás, az élet hordozója, így ez nem az elmúlásunkat, hanem az örök életbe vetett hitünket, és a lélek létezését is mutatja, az ősi keresztény világszemlélet szerint is. S a halál pillanata az „égi születésnap” is egyben, s valóban Imre esetében nemcsak a Szentté avatás napja (ma ez Imre névnap), hanem halálának pillanata, az 1031-es évben használatos Julián naptár szerinti szeptember 2.-a is közkedvelt ünnep volt. A középkorba egyébként szokás volt, hogy a szenteknek tartott embereknek a halálának a helyén templomot emeltek. Imre herceg egyébként egy vadászat alkalmával szerzett sérülésibe hal bele fiatalon, még apja életében, méghozzá koronázása előtt néhány nappal. (Megjegyzésként: merénylet áldozata lett a velencei-magyar Orseoló Péter, és a német Konrád fia Henrik által.) Említve volt az itteni királyi vadaskert Vadkert, ami az ősi úton „lefele” úgy 25 kilométerre van; a koronázásának helye, Fejérvár viszont ezen az úton volt megközelíthető „felfele”. Ha a templomot úgy akarták megépíteni, hogy a halál pillanatában működő fénytörténet beszédes legyen, akkor az akkor használatos Julián-naptár és a ma használatos Gergely-naptár eltéréséből pontosan meg lehet állapítani az építés idejét manapság.

Szent Imre korában a naptárcsúszás öt napból állt. Amikor I. (Szent) László király 1083-ban szenté avatta Imre herceget, akkor a naptárcsúszás már hat napból állt. Ha viszont, az emléktemplom az 1300-as, 1400-as években épült volna akkor hét-nyolc nap eltérésnek kellene mutatkozni az akkori, a mindenkori szeptember másodikát illetően. Ma viszont a fénybevetülés első napja, nem szeptember 10-e, hanem pontosan az 1031-es évnek megfelelő szeptember 7-e. Tehát teljesen igaz a történet: „eme templomot Szent István király építette, fia, Imre herceg emlékére.”

– Ez elképesztő!

– És a történetnek, a fénytörténetnek még nincs vége! A „fény” napról napra felerősödik, teljesen úgy ahogy a Szent Imre hivatalos legendájában is található. Halálának pillanatában tehát:„siratta őt Magyarország vigasztalan nagy sírással”. Halála hatalmas tragédia volt az ország minden lakosa számára. Nem mindennapi lélekszemélyiség volt, kivételes tehetség, s a saját korában mindenki szerette. És pont ez miatt is, még a halála után is akkora hatást gyakorolt az országra, hogy a feledhetetlen gyász könnyeit az irányába mutatott megértés és szeretet váltott fel. Ezt olvashatjuk a Szent Imre legrégebbi legendájában: „halálának harmincadik napján már atyját sem a fia feletti bánat aggasztotta, hanem öröm árasztotta el, az örök élet koronája miatt amit fia kétségtelenül megkapott”.

Ez hatalmas változás a lelkekben! S valóban, a halál pillanatában, a rá emlékező templomban, a bevetülő vékony fénysugár talán a legcsodálatosabb, de fényereje még alig éri a földet. Majd napról-napra felerősödik ezekben az órákban, majd a kis ablak teljes fény-vetülete is átjön, közelít a szentély felé, majd belép a megszentelt helyre. S a harmincadik nap pont a templomhosszot jelöli ki! Az emlékezet-fénye és felerősödése teljesen emlékeztet a hivatalos legendákban olvasottakra. S már „halálának harmincadik napján már atyját sem a fia feletti bánat aggasztotta”, tehát ezen a napon elhatározta, hogy Templomot épít itt! Emlékezünk csak a kezdeti helyi legendára is: „eme templomot maga Szent István király építette, fia, Imre herceg emlékére”. A fény útja tehát pontosan kijelöli, és elmeséli a Templomépítés „napját”, ami 1031. október 2.-a. Ezen a napon (tehát a naptárcsuszás miatt napjainkban október 7.-én), ha egy oltárt emelünk a szentélyben, és rá egy kehelyben bort helyezünk a keresztényi hagyományoknak megfelelően, akkor a fénysugár pont rávetül ezen a napon a kehelyre. A mise keretében ezt szoktuk hallani: „ez az én testemnek vére, mely értetek adatik”. Ha megértjük, Szent Imre emlékezetének templomában járunk, hozzá a legközelebb ekkor! Az Ő története az utóbbi évezred legkiemelkedőbb története volt, csak mára már elfelejtettük, hogy ki is volt ő valójában.

– Igen, a hely varázsa – ahogy fogalmaztad – valóban megragadott. És hogy milyen „kincseket” rejt még? Biztosan ellátogatok oda, nemcsak emléknapon. Az alábbi kérdéssel is „készültem”: „Mit találtál érdekesnek, mi fogott meg benne indulásként?” Most már kezdem érteni, s meg is kaptam a választ. A múlt szelete menyire beszédes, ha megbecsüljük! A mai történelem könyvekben mennyit és milyen súllyal írnak Szent Imréről?

– Nagyon jó a kérdés! Mert gyakorlatilag szinte semmit nem írnak. Pedig annyi nyom és dokumentum áll a rendelkezésre vele kapcsolatban, hogyha az életem végéig is evvel a részterülettel foglalkoznák, akkor sem tudnám végigjárni! Az „akadémia” (akkori) vezetője által szerkesztett „A magyarok krónikája” vagy tízkilós műben is csak annyi szerepelt kiindulópontként, hogy a halálának pontos napját, azaz 1031. szeptember másodikát megemlíti. Ennek is jelentősége van, mert minden forrásban ez maradt meg, s a történethez mint látjuk nagyon is kapcsolódik, és fontos. A „pusztatemplomnál” történt első találkozásaim valamelyikén kiterítettem az autós-térképet a motorháztetőre, mert nem értettem miért kell kanyarognom Vadkertről ide Szentimrére.

Nincs rövidebb út? S láss csodát egy nyílegyenes út vinne el a templom előtt. Szerbia-Jugoszláviában ez az ősi út autópálya, Tompa-Kiskunhalas-Soltvadkert térségében első rangú főút, Vadkert-Csengőd-majd eme „Csonka-torony”-Fülöpszállás térségében földút, majd Fülöpszállástól északra szintén kövesút. Tehát az út pont a legfontosabb helyen hiányzik manapság.

A magyarázat nagyon egyszerű mindenre. A törökök utáni Habsburg-korszakban az volt a politika, hogy Magyarországot, a magyar egységet meg kell törni, s így a nemzeti öntudat legfontosabb kincsei-emlékei kerültek a legnagyobb veszélybe. Bár ez volt itt az ősi és a legrövidebb út, de a postakocsijáratok korában, ezen a szakaszon egy hosszabb utú kitérőt tettek Vadkert és Fülöpszállás közt, méghozzá Izsák irányába. Így az utazók már nem a templom előtt haladtak el, s az apák a fiaiknak így már nem mesélhették el a hely történetét, annak látványának hiányában. Rengeteg vár és templom került rendeletileg lerombolásra ebben a korszakban. Ezt a Templomot nem rombolhatták le, mert annyira jelentős volt a története által, az egyik idekapcsolódó történet volt ugyanis a legtöbbször alkalmazott jelenet a hajdani pénzeinken. Ezek az úgynevezett „Máriás” pénzek. Szent István király ugyanis felajánlotta a Szent Koronát s vele együtt az Országtestet Szűzanya-Mária oltalmába Imre herceg sírjánál!

A Templomot nem semmisíthették meg, csupán halálra ítélték annak emlékezetét. Mégis országos zarándoklat folyt ide, annak ellenére, hogy sem állami sem egyházi részről nem volt szervezve már ekkor. A Templom egyre romosabbá vált. A környékbeli papok is hiába esedeztek annak megmentésért. A török korszak utáni első állagmegóvás 1961-ben történt – meglepő módon az „ateista” korszakban – Erdei Ferenc tervei alapján. Ez váljon az ő becsületükre! És hogy ki is volt a liliomos Imre herceg, arra álljon itt néhány történet, de tényleg csak címszavakban. Képes volt megváltoztatni édesapja, István király gondolkodását, az hogy továbbra is a múltunkat pusztítjuk az nem járható út! Mindaz a formakincs, ami a népi világban jelen van, ennek a történetnek köszönhető, azaz múltunk értékei újból meg tudtak maradni, s tovább tudtak öröklődni a mának. I. László királyunk azért avatta szentté Imre herceget, mert felismerte, hogy a „szent királyok nemzetségének” fizikai síkon történő megmaradása is „neki” köszönhető. Imre herceg személye az egész Európa gondolkodását befolyásolta!

Lengyelországban még ma is őrzik a Szent-keresztnek, azaz Jézus-Krisztus keresztjének azon darabját, amelyet Imre herceg az életútja során a nyakában viselt, majd az ottani látogatása során oda-ajándékozott. A „térítések” iránya, tehát nem ide irányul, hanem épp ellenkezőleg, innen sugárzik ki Európába. A középkori észak-Olaszországban például gyakran a mellék-kápolnákat Imre hercegnek szentelték. Olyannyira nagy volt a tisztelete, hogy például a Vespucci család egyik gyermekének, ezt a magyar eredetű Imre nevet adták. A latin-nyelvű krónikáinkban az Imre név EMERICUS alakban létezett, s az újlatin olaszban ez AMERIGO-ra változott. Így született meg Amerigo Vespucci, aki Kolumbusz Kristóffal ellentétben valóban elérte az új, felfedezésre váró kontinens partjait. Ennek megfelelően amikor az „Új világnak” nevet adtak, akkor egy német térképész javaslatára, „Amerigo” nevéből megalkotta az AMERICA-t, amit ma is így nevezünk mindannyian. Emerikusz, Amerigo, Amerika. Ha tehát Vadkert-Szentimre térségében nem zajlott volna le a nevezetes történet, akkor most Amerikát nem Amerikának neveznék!

– Honnan jött a késztetés, hogy a templom eredetével foglalkozz?

– Egyszerűen válaszolva: ez az életem. Én is Géza fejedelem Esztergomából jutottam ide, egy ősi falfestés mellől, szintúgy a liliomos Imre herceg, aki egy Mária-jelenés keretei közt itt „világosodott” meg. S az ottani „életfa előtt lépő oroszlános ábra” ugyanúgy az élete része lett, akárcsak az enyimé.

– Mit üzen nekünk és az utánunk jövőnknek?

– Mindent. Mindannyian „Szent Imre emlékezetének templomában” élünk. Nemcsak a megmaradásunkat, az évezredtől régebbi csodálatra méltó múltunkat, hanem a jövőbeni létünket is ennek fogjuk majd köszönni. Én tudom, mert ebben a „templomban” élek. A múltunk „Tudása” az egyedüli jövőnk!

– Köszönöm a beszélgetést!

– Varga Kata

A cikk, a Jövő Legendáriuma Magazin előző számában jelent meg – és azóta több újság is átvette 🙂

Ex Libris - Kalendárium a Kereteid Kitörléséhez - AJÁNDÉK pdf: http://kerekegeszember.hu/ajandek-naptar/

Porszem Meséi - mesekönyv részlet AJÁNDÉK pdf - felnőtteknek és gyerkőcöknek: http://kerekegeszember.hu/porszem-ajandek/