Tűzszekerek
– Emlékszel Kincsem, az Élet Fájára? – kérdezte a Nagyapám, miközben a térdére ültetett.
– Az Égig érő fa, amit a földön, a sok-sok LélekFa összefonódása tesz Örök-életűvé.
– Így van Kincsem – mosolygott rám szeretettel – majd így folytatta…
Ennek a Fának az alja és a gyökere az Anyag világa. Az összes Ember földi hazája ez. Itt öntjük formába a Teremtéseinket. Itt alakítjuk át az Anyagot… a Testünket, a házainkat, a kertjeinket, a gépeinket… a környezetünket, az Életünket – azzal a Tudással amit a Csillagokból hoztunk…
Aztán ennek a fának törzse, a Lélek világa. Itt ér, itt fonódik minden Ember Lelke EGYBE, ebben a világban…
Együtt vagyunk, az ÉLET.
EGYEK VAGYUNK.
A Lelkünkkel hozzákapcsolódunk az Éghez és a Földhöz… az Anyaghoz és a Szellemiségünkhöz… az állatokhoz, kövekhez, folyókhoz… a családunkhoz, a szerelmünkhöz, az ismeretlenekhez… élőkhöz és régen éltekhez… Minden világgal egybeköt a Lélek – az ÉLŐ Szeretettel.
A KORONA pedig az Égi mezőhöz, a csillagokhoz, galaxisokhoz, Bolyongókhoz, egy-egy égi lényhez tartozóvá tesz Bennünket.
Innen származunk.
A Szellemiség világa ez…. Az Igaz Teremtő Tudás Birodalma, mely A SZERETETTEL alakítja, formálja át az Anyagot.
Mi emberek, más-más csillagról jöttünk, más Tudást hoztunk a Földre, de mivel mindannyiunk Lelke EGY – minden tudást meg tudunk osztani egymással. Lényegünkben, minden formánkban Egyek vagyunk a Fénnyel és a Szeretettel, csak a formánk és a tudásunk más…
– Ezt mind tudom már Nagypapa – mondtam kicsit türelmetlenül – de hol van már a mese a Tűzszekerekről?
– Most fordul a számban, hogy a füledbe engedd – nevetett a Nagyapám.
.
.
Egyszer volt, hol nem volt…
Minden este, amikor a Teremtő kinyitja az Éjszaka könyvét, ki-ki perdül belőle egy kósza csillag, hogy lefusson az Égről és utat mutasson a hazatalálásra egy eltévedt Embernek. Fénylő csillagporral hinti be az utat a Földig, hogy emlékeztesse a Tudásra, amit nem éltet már régóta, mert sajnálkozásában csak a nyomorúságot látja a világában.
Lényegét nem látja magának, sem a Természet rászabott ruháját nem tiszteli, a dolgát, hogy Teremtsen, nem végzi…
A Csillag leviszi az Égi Tudást, hogy emlékeztesse az Ember fiát az eltemetett kincseire, de ha amaz nem Él a saját Fényével, akkor a Teremtő magához szólítja Fekete hattyúját– aki a fájdalmat az Égbe vinni, született, hogy visszaadja a Lelkeket a Fénynek – s leküldi az Ember fiáért, hogy újra az égben tündöklő csillagára helyezze a Lelkét.
Aztán – folytatta a Nagyapám – vannak olyan évek, amikor az Élet fája sorvadni kezd.. FELsírnak a Lelkek a fájdalomtól, hazugságtól és a félelemtől, mert saját bilincsükkel az Anyagba zárták magukat… Ilyenkor a Teremtő odabízza a Napnak a Könyvet, hogy jártában-keltében, perdítsen minden nap a lapokon…
…és akkor, egész éven át, az Éjszaka könyvéből tömegével fordulnak ki a csillagok. Nap-nap után ÉLED az Élet fája a sok útmutató fénytől – hogy minden Emberfia megérezze a szívében, a Szellemisége elhívását, az anyag bilincséből…
Az ÉG, Tűzszekereket indít, hogy lehulló csillagai, csókjaikkal életre keltsék a Föld és az Emberek szívében a Szeretetet.
Minden csillag magával hozza a Tudást, amit az Emberfia ékes csillagként lehozott az égi hazából – de a nagy halmozásában a soknak – már elfeledte, ki- fia borjaként érkezett ide és mily szellemi kincseket kapott MAGVETÉSRE…
Csodálatos Palotáját – Lelkének templomát – emberbőrré fonnyad vagy zsírban úszó fájdalom-méreggé tette, kórságokat ír magának, ahelyett hogy azt tenné, ami a dolga idelent…
Az emberek sokasága lecsalta más Csillagának szellemét az égről és szolgájává tette a földi világban.
Ám ahogyan nem tud az Ember a csillagokon uralkodni ugyanúgy más Embereken sem, mert elveszti az a Teremtőerejét aki másokat kifosztottságban tart…
– Hogyan csalják le a Csillagom szellemiségét? – kérdeztem kíváncsian közbe…
– Papírra írják, hogy a fejedben lévő számadásod – tudás, öröm, szeretet és kincsek nem elég hasznosak. Új tanítást adnak – hogy küzdj, harcolj hogy MÁS legyél… másokat taposs meg.
Tagadd meg a Tested-Lelked-Szellemed és szolgáld azt, aki hasznosnak nevez. Tagadd meg a Teremtő Teremtéseit, a füveket, fákat, folyókat és hegyeket…. Zárd ki a születést és a halált a házaidból és hagyd magukra és idegenekre az Élet nagy pillanataiban a véredet.
Kórságokat írnak és te elhiszed hogy más tudja a gyógyírt…
Mindenről papírt kapsz…
A papír nagy úr lett. Ráfektetik pennával, hogy eladod az Életerődet és a hasznodat onnantól, papírokkal és számokkal mérik…
– Miért teszik ezt Nagypapa?
– Haszonért fiam…az önző haszonért. Elhitetik, hogy kevesebb vagy annál, akinek több földi java, titulusa van és akkor leszel értékes ha őt szolgálod. Kiszolgálod és kiszolgáltatott leszel, hasznosnak hiszed magad de haszontalan leszel, amikor a Teremtésed nem a Te örömödre van. Mikor küzdesz régóta már, akkor háború van Belül…és bizony, ha az Ég nem küld segítséget, hogy az Emberek visszatérjenek a Szeretethez és az Égi Tudáshoz, ez hamarosan a testedben, családodban… aztán kint a világodban is háborút hoz…
Elgondolkodott, hogy mondjon-e még valamit erről nekem… aztán nagy csönd után folytatta tovább a mesét…
….ilyenkor, éjjel-nappal jönnek a csillagokkal megrakott Tűzszekerek, hogy minden emberhez elvigyék az Isteni származása fényét. Csillagmezővé változik az ég és a lefelé bukó csillagok heves összecsapódása által felizzik a Világ… Újjácsiszolódnak, formálódnak a csillagok… a letört darabok helyét tűzben felizzó csillagpor gyógyítja egésszé… a Bolyongók összeölelkeznek… a Villódzók eltérítik egymást és új utakat jelölnek ki… és vannak olyan összetalálkozások, amikor két fényesség egymás szívébe csapódik és örökkön örökké együtt világítanak tovább…
– …de Nagypapa, ha ennyi csillag ránk esik, akkor felgyullad a Világ…- szóltam közbe ijedten…
– Nem Kincsem, ne félj!
Az Emberek igaz könnyeire, a Teremtő CsillagEsője a válasz, amit a Tűzszekerek leborítanak a Földre… de ez belül történik a szívekben… belül szabadulnak fel a bilincsből… belül érzik át, hogy az Anyag csak befogad és tőlük függ, hogy milyen Tudással alakítják az anyagot… milyen értékkel töltik meg a Világukat… és az anyagi világ hasznát, halmozását, elvárását, csalárdságát, mikor ürítik ki MAGukból…
A CsillagEső megszabadít, átalakít és meggyógyít mindenkit aki megbocsátással megtisztul a múlttól… hisz az emberi Lélek minden másnál jobban vágyik a Szeretetre, hogy a földi világban is Élje Égi természetét és Teremtéseiben örömét lelve, egyre magasabbra jutva saját Életfáján, másoknak is odaadja Csillag kincseit…
– …és Nagypapa… amikor tényleg látom a szememmel lebukni a Csillagot…akkor kívánhatok bármit és az teljesül?
– Csak az teljesül, amiért teszel is!
Amikor lehullani látsz egy Csillagot – a kívánságon túl, mindig Teremteni kell a jót és másokkal is meg kell azt osztani – ezt írja fel akkor a Teremtő, aranybetűkkel az Égre Neked…. és mindenki másnak, akik látják azt a fényességet…
.
.
.
… erről szól 2021… a Tűzszekerek, Csillageső vagy Csillaghullás Éve…
A megbocsátáson át visszatalálni a Szeretethez… és Önmagad Égi Fényét másokkal is megosztani 🙂
.
.
.
Szeretettel:
Mátyás Anita
– 2021 –
.
Ex Libris - Kalendárium a Kereteid Kitörléséhez - AJÁNDÉK pdf: http://kerekegeszember.hu/ajandek-naptar/
Porszem Meséi - mesekönyv részlet AJÁNDÉK pdf - felnőtteknek és gyerkőcöknek: http://kerekegeszember.hu/porszem-ajandek/
Kapcsolódó bejegyzések
Címkék
Oszd meg ezt!
