Tündérmese

Halmy György tartott előadást az osztják sámán hagyományról, különös tekintettel a medve tor szertartásra, Schimdt Éva emlékének szentelve. Ez a hagyomány is szerves egységet képez az úzok és palócok (pálúzok) ősi hagyományaival a magyarság mélyrétegeiben, melynek kapcsolódási pontja az Arvisura, ami az igaz RoVáS-URA, örzője.

Az előadás és filmvetítés részét képezték Pápai Istvánné Páhi (Pály) Emma, Emma néni tündérmeséi.

 

Megélt, személyes lenyomatok:

Eccer vót, hol nem vót, de mégis csak vót egy áldott kert, mint az ősi, eredendő lét megélt lenyomata.

Ebben a kertben, körben, korban az eredendően jó ember, mint Isten képmása, társteremtője teremtette meg, tudással, szépséges jósággal és munkával, tündérekkel és manókkal, égi és földi szellemi segítőkkel, az Aranykort, az Atya és az Anya, Öregapó és Öreganyó, a Szentszellem és a Szentlélek üdvére, örömére, boldogságára.

 

Ez a kert kezdetben kisebb volt, mint egy hangya, egy iciri-piciri pontocska volt. Eccerre vót a születés és szülő, méhe és magja. Ez az iciri-piciri pontocska eccer vót a LÉT-ben, eccer meg az ÉLT-ben, eccerre vót is meg nem is, de valahol mindig vót.

Apó és Anyó szorgalmas, dolgos, teremtő munkájának eredményeként, terméseként, teremtményeként ez az iciri-piciri pontocska, köröcske, kertecske idővel egyre nagyobb lett, kiterjedt fel és le, jobbra és balra kijelölve a Világ négy sarkát. Bármilyen nagy lett ez a Világ, a közepe mégis mindig az ez az iciri-piciri pontocska vót, van és lesz.

 

Ennek a végtelen világnak hetedhét határa vót, a HÉT RÉT-egben környedt TÉR-anyó, a TÁR, mely őrizve örökít, feltár és kitár, megtart. Mindegyik rét másmilyen vót és mégis hasonló. Mindegyik rétnek vót, van és lesz saját hangja, illata, színe, íze, jel-l-ege, egyedisége, de ez a 7 mégiscsak egységben vót, van és lesz egy. 7 szépséges csokor a Világ testén.

 

Ebben az örökké való Világban ÜDŐ-apó 12 SZER ÜTÖtt, mindegyik üdő egy ritmust ADÓ, egy rezgést ki-ár-adó. 12 kép, elképzelés, ötlet, gondolat, és a meg HÉT SZEReződött TÉR, még 12 SZEReződött.

Mindegyik üdőnek saját ritmusa, tánca, dallama, formája van, de ez a 12 mégiscsak egységben vót, van és lesz egy. 12 energia, erő, erény csatoló csatorna a Világ testén.

 

Apó és Anyó, egy pár, megsokasodtak egymás mellett, egyik a másikban, egyik a másik által.

Anyó mondja: KI egyben tartja a 7 ÉnLelkem, abban lakozom ÉN.

Apó mondja: KI egyben tartja a 12 ÉnOkom, abban lakozom ÉN.

A tengerszemű-szellőhajú és a csillagszemű-földerejű így egy pár. Ők az örök Őrök a körforgásban.

Gyermekük iciri-piciri a legnagyobb, ha megmássza a VilágFát, az Élet és Tudás fáját, összeköti, mint szár, oszlop, törzs eget a főddel, a magos ég csillagkoronáját, a mélységek méhének gyökerével. Ez az iciri-piciri a középpont, ahol a mindenség, mind énség találkozik és kiárad. A világügyelő Ember, a felső és alsó világok szerelmének gyümölcse, a Szent KiRáL, a Szent GRáL, a Szentszellem és Szentlélek Kelyhe, Temploma. A Körosztó Kereszt metszéspontja, a Tér és Idő metszéspontja minden térrétegben, az örök időben, ITT és MOST a Jelben jelen. Hely!

A KÖZép pont KÖZös teret és időt ad, egyesíti északot, délt, keletet és nyugatot, KÖZösséget teremt, minden egyed, EgyÉn KÖZét tiszteletben tartva.

Ez a KÖZeg a SZABadság, a mértékre SZABott, az érték által SZABályozott.

A tér-idő azon szelete, az a Világ-rész, amelyik kikerül, kizárul, kirekeszt, az kinnreked a Világ Világosságából, az Igaz Ige hálójából, mátrixából, méhéből, üteméből a VAkVilágba, a hazugság hálójába, a hamisság mátrixába, a külső sötétség terébe, méhébe, a hamis dallamú ütemtelen időtlenségbe, a Kárba, hol ereje kárba vész. A látszat ember látszatvilága, az a hely a tér-időn kívül, ahol minden úgy néz ki, de semmi sem az, mert a forma, a TÉR már nem TÁR, mert TARtalmát veszti, ahol elmúlás van, de nincs újjászületés, ahol az idő már nem örökké-való, mert ütemet, rezgés-számot vét.

 

Ott a teremtés, fejetlen, lelketlen történéssé silányul. A kertből sűrű, sötét erdő lesz, a virágzó rétből sivatag, fákon, bokrokon mérges gyümölcs és tüske nő, források kiszáradnak, a vizek mérges láppá, ingoványos mocsárrá válnak.

A középső világban az ég és a föld kettészakad, megszületik a fél-elem, az egységből kétség lesz. Az Egész, az Igaz, az Ige darabokra törve szétszóródik, s a darabkák értelmüket, értéküket, szabadságukat, közegüket vesztve keresik újra a KÖZép pontot, azt az iciri-picirit, ami az elveszett három betűből az egyik, a legkisebb, a kis hangya.

 

Az ŐsTan darabkáit újra egybe kell gyűjteni, vissza kell SZERezni. Az ŐsTan darabokra hullása, az ŐsNyelv feldarabolódásával is jár. Meg kell tanulni újra magyarul. Gondolkodni is, mert az eredet ős gyökeinek jelei, képei, igéi, jelképei, képjelei, jeligéi, igéző jelei, igeképzői és képzett igéi így lesznek felismerhetők, megérthetők, mert így lehet Igézni, mert így lesz igaz és való az Ige gyümölcse az Iga.

A jelen kör, kor jele a napkereszt, mely újra egységbe rendez, az érték mértéke szerint szabályoz, fel- és megszabadít elhozva a szabadságot a körkereszt középpontjában, mely mélység és magosság méhe és magja, háromság egyben.

 

Anyó 7 ölű Szűz-Anya Tündér (medve, szarvas, madár …stb) képében hívja hűn hívő fiait-lányait, az Életfa tövében az élet vizéhez, mely öntözi a földet. A Völgybe, a virágzó, illatozó ligetekbe, hol élhetővé válik a lét.

Apó 12 igéjű, lángpallosú Atya-Fiú fehér lovú lovagkirály képében hívja hűn hős fiait-lányait, a Tudásfa tövében izzó égi parázshoz, melyet a levegő, szellő, szél, szellem éltet. A Hegyre, hol az eredet forrásánál csillog a szellemi nap fénye, létbe születik az élet mintája.

Legyen újra egy pár, mi összetartozik az Életfa tövében, hegyen-völgyön át, a szerelmetes, teremtő munka által.

 

Apó útnak engedi, táltos Fehérlovon az iciri-piciri fiát, a csillagszemű juhászt, hogy szabadítsa ki a Kárba veszett lélekszellemet, az elrabolt királylányt, a 12 széltestű, tűzokádó lélekrabló, élősködő hamis hálójából.

Anyó útnak engedi virágillatú és erőállat lelkű, vízi és erdei Tündér lányát, hogy vegye le a rontást, az átkot a Kárba veszett szellemlélekről, az elvarázsolt királyfiról, emelje fel a kút fenekéből, a boszorkány 7 barlangjából.

 

A Kár ura nem hoz áldozatot, azt mindig mástól kéri, mindig mást áldoz fel, ezek az ő áldozatai.

 

A csillagszemű juhász, pásztorkirály és a tündér királylány ÁLDozata, az önzetlen, szerelmetes hűségű odaadás ÁLDása.

Az elrabolt királylány és az elvarázsolt királyfi ÁLDozata, megszabadulása a kísértő látszatvilágáról való lemondás, az ÁLDottá, OLDottá, feloldozottá válás.

A megbocsátás, elbocsátás vagy megszabadulás feltétele, a beismerés, elbocsátáskérés, a jóvátétel, a jóvá tétel, a jó tett.

 

Apó és Anyó nem áldoz fel senkit, de magából ád önzetlen szerelmetességben és teremt áldottá mindeneket.

 

A Kár, látszat VakVilágában IsTen MásitottKépei, élve halnak, halva élnek, jobb Létre nem szenderülnek, nem Szentülnek, ideátlan, idétlen időtlenségben tengődnek, csak voltak, míg a Tündér királylány és a Csillagszemű pásztorkirály által újjá nem születnek.

 

A teremtésben IsTen KépMásai az Emberek, kik élnek-halnak, Létből Életbe, Életből Létbe fordulnak, ide és oda átalakulnak, de az Örök Időben sohasem múlnak, az örök körfogás SZERint.

 

Soós Csaba írása

 

Ex Libris - Kalendárium a Kereteid Kitörléséhez - AJÁNDÉK pdf: http://kerekegeszember.hu/ajandek-naptar/

Porszem Meséi - mesekönyv részlet AJÁNDÉK pdf - felnőtteknek és gyerkőcöknek: http://kerekegeszember.hu/porszem-ajandek/