Hangya

Megyek, hogy minden mozgásban maradjon

a Föld, éltető-hamvasztó tüze

a Palotába jusson…

Csillaggyerekként a hangyák erejét azért kaptuk, hogy gyökeret eresszünk a Földbolygón, megőrizzük, tiszteljük a föld, a természet kincseit, segítsük a megújulását, megtanuljunk itt élni és megtaláljuk utunkat az Ég felé.

A hangyák őrzik a Föld minden tudását és kincseit 🙂

A Te csodálatos Palotádat alagutakkal, járatokkal összekötik Földanya szívével, az éltető Tűzzel.

Felügyelik az ásványok, földalatti vizek, barlangok, Manók és Tündérek világát, a rétek, erdők növényeit és minden kincset amit az emberek elástak.

Az üregeken át egészen a föld magmájáig és felfelé egészen a Napig bejárják a világmindenséget – a saját Égig érő Életfád gyökereinek növekedését vigyázzák, de minden egyes levelet őriznek, számon tartanak, miközben összekapcsolják a Nap tüzét Földanya olvasztó tüzével.

Az Ő titkuk a földi magok életre keltésének tudása is.

Egyszer volt, hol nem volt…

Egy napsütötte délutánon történt, mikor a kerti hangyaboly életében a párválasztás magasztos pillanata elérkezett.

A dolgozók kiengedték a már tűzben égő szárnyas hangyákat a bolyból, hogy azok levegőbe emelkedjenek és elhagyva a földi életüket megtalálhassák a maguk párját.

A Hangyák Királynője elégedetten dőlt hátra pamlagján és dobbanó szívvel figyelte hogyan sötétedik el a nap ettől a levegőben úszó szárnyalástól.

Szívében, a föld üregeinek kongásától boldogságot érzett.

Egyszer csak szipogást hallott, nem is olyan messze…

Egy ici-pici hangya sírdogált a trónszéke mögött.

– Hát te miért sírsz ?– kérdezte.

– Nekem nincs szárnyam, hogyan találom meg így a párom?

– Te földi hangya vagy, nem lesz szárnyad, neked itt kell megkeresned a párod – simogatta meg a fejét a Királynő.

– De én érzem, hogy az égben vár engem a Szerelem… – mondta a kicsi hangya.

– Ó, a Szerelem – sóhajtotta a Királynő – Azt tényleg az Égbe tette az Úr – de azért nagy utat kell megtenni.

– Mindent megteszek – mondta a hangya – mondd, mi a dolgom!

– Jó… akkor figyelj! Ha kiválsz a bolyból tudnod kell, hogy a régi törvények nem visznek végig egy új úton. Most a szívedet kell követned.

Tisztíts meg a föld összes kincsét és nézd meg magad mindegyik gyémántban! Amelyik megdobogtatja a szíved, azt vidd fel a Teremtőnek a Gyémánt Palotába.

Mielőtt elindulsz, minden bűnödet, félelmedet, amit elrejtettél a föld alá azt a felszínre kell vinned – meg kell nézned a fényben. Nem viheted magaddal.

Aztán menj a föld belsejébe és tisztíts meg minden gyökeret a kártevőktől. A fákét, a növényekét és az Emberekét. A magokhoz csinálj járatokat, hogy a föld mélyéből a tűz melegítse és a felszín felől is, hogy a fény életre keltse.

Hálózd be a földet a járataiddal, építs házakat haladtodban, ahol álomra hajthatod a fejed és adj át minden tudást másoknak, amire rátaláltál… Deríts fel minden ércet, ásványt, drágakövet, titkos forrást, zugot és barlangot, találj meg minden kincset, amit földbe rejtettek.

De tudd, sem a tudás sem a kincs, nem a tiéd!

Használhatod de nem raktározhatod. Amikor nem használod, haszontalan lesz! Ott kell hagynod, más hasznára, örömére.

Tiéd a Mozgás titka – a Föld Tudása a Víz hajtóereje és a Tűz ismerete… amikor elengedni tudsz uralod majd a Levegőt is.

Ha megtaláltad a szíved gyémántját, indulhatsz vissza. Keress egy kicsi Emberfa gyökeret és ápold, óvd, a kártevőktől. Műveld a földet körülötte, amíg meg nem erősödik a gyökér, meg nem lombosodik a fa, hogy elbírjon.

Aztán – de csakis aztán, indulhatsz az Ég felé a Gyémánt Palotába! Vidd a föld ajándékát a Teremtőnek, s Ő majd megmutatja merre van a Szerelem 🙂

A királynő nagyot szusszant a sok beszéd után, bátorítóan megsimogatta a hangya fejecskéjét és útjára bocsátotta.

– Ne feledd a föld üregének zengő hangját – szólt még utána.

…és a kis hangya így is tett…

A földbe rejtett bűneit, félelmeit magához vette és kimászott velük a legmagasabb fűszálra. Megmutatta a Napocskának mindegyiket, majd hagyta őket a napsugarában szivárvánnyá válni. Aztán elindult kicsi járatokat készítve, megkeresni a szívét megdobogtató gyémántot…

Mindent úgy csinált ahogy a Királynő mondta: Minden magocskához épített járatot, hogy a Föld melege és a Nap fénye is elérje… megtisztította minden fa, ember és növény gyökerét amerre csak járt. Épített házakat, alvóhelyet, amit nyitva hagyott amikor tovább ment. Talált elásott aranyat, ezüstöt, drágakövet és megismerte a Föld összes ásványát, elrejtett zugait, gyógyvizeit. Nem vitt magával semmit – csak a tudását mesélte el a bogaraknak, gilisztáknak, tündéreknek, manóknak, hogy mit hol találhatnak a föld belsejében. Minden gyémánt és kincs helyét, az enni és innivalók lelőhelyét, a magok és a gyökerek tisztításának titkait, mind-mind tovább adta 🙂

Minden gyémántban megnézte az arcát 🙂 Látta magát elkeseredettnek, fáradtnak, erősnek, éhesnek, szomorúnak, dolgozónak, kitartónak, tanítónak, segítőnek… – mindegyik ékkő ragyogásában mást vett észre….

Aztán egy átdolgozott nap után, mikor fáradtan alvóhelyet készített magának egy föld alatti barlang közelében, hangot hallott.

A Föld üregeinek kongása volt, ami olyankor hallatszik amikor Földanya boldog.

– Ez egy jel – dobbant a hangya szíve is egy nagyot – valahol itt van az a gyémánt amit keresek. Ezzel neki is látott, hogy megtisztítsa a barlangban a köveket a rárakódott földtől.

– Vajon melyik lehet? Ez a kicsi… vagy ez a nagyobbacska? – tette fel a kérdést mindegyiknél és nagy várakozással a szívében dolgozott tovább rendíthetetlenül. Talált rózsakvarcot, kavicsot, aranyat és gyémántokat is a barlang falában, de a fáradságon kívül semmi mást nem érzett…

Így telt, nap-nap után, amikor is egy gyémántban magát nézegetve, egy nagyon erős hangya nézett vissza rá… Egy gyönyörű szép hangya… aki okos volt dolgos és kitartó… Egyik szemében ott csillogott a múlt minden szomorúsága, éhsége, fáradtsága, másik szemében ott ragyogott a kitartás a tanítás, az erő és minden segítség amit másoknak adott.

A szíve úgy kalapált, majd kiugrott a helyéből, mikor megismerte önmagát a gyémánt fényében. Örömkönnyekben megfürdette kincsét és boldogan indult a föld felszíne felé.

Nagyon nehéz volt, nagyon lassan haladt, de addig meg sem állt, míg egy ici-pici embermag-gyökeret nem talált.

Letette becses gyémántját óvatosan egy apró gyökér alá és megművelte körötte a földet… ellátta a föld tüzével és a nap fényével a járatokon át. Gondozta a törzsét, leveleit, míg a kis fa meg nem erősödött és fel nem ért az égig.

Ekkor a kis hangya elindult felfelé a Gyémánt Palotába. Letette a kincset a Teremtő elé és elmondta mi járatban van:

– Szárnyakat szeretnék mert a Szerelmet keresem az Égben, ezért hoztam a gyémántot, hogy megmond, hol találom…

– Ó gyermekem, mosolygott a Teremtő – a Szerelem a változás ereje, amivel végigmész a járatlan utakon és megtisztítasz, jobbá teszel, mindent és mindenkit, anélkül hogy elvennél belőle. Aki mindent másnak tud adni, annak szívében ott él már a Szerelem.

Kezébe vette a kis hangyát és leszállt vele a földre. A gyémánttal megérintette a füvet ahol egy csodálatos sárga virág nőtt ki.

– Ezt Neked adom – mondta – Sárga mert a Föld sárból van… a szabadság virága mert oda repülsz vele ahová a szél visz… olyan sok terem belőle, hogy mindenkinek jusson…és annyi szeretet van benne, hogy mindent meggyógyítson, minden éhes szájat tápláljon. Megadom neked a pecsétet, hogy virágokon, állatokon utazhass, repülhess, amíg ez a gyémántdobogás ott van a szívedben. Amikor meglátod egy másik hangya szemébe nézve önmagadat és két szív dobogása elnyomja a Föld zengését – akkor találtok rá ketten egy Szerelemre 🙂

A gyémánt is a Tiéd! Tanítsd meg az Embernek, hogyan lehet menni-tenni, feljutni az Égig szárnyak nélkül!

Tanítsd, hogy folyton mozognia kell mert nem lehet egy helyben állva mindent megtalálni, megoldani.

Tanítsd, hogy minden több mint aminek látszik.

Tanítsd, hogy addig kincs a kincs amíg használjuk.

Tanítsd, hogy szívdobbanás nélkül nem igazi a szerelem.

Azóta a hangyák ereje bennünk él. Nekünk is egy gyémántot kell megtalálnunk, megtisztogatnunk és felvinnünk a Teremtő színe elé az Életfán, hogy megtaláljuk az Égi Szerelmet a Földön 🙂

Nagyapám tanításai:

A hangya, Föld Tudású. A koponyát, állkapcsot, csigolyasort – a Sárkányt – köti össze a Föld középpontjával a lábakon keresztül. Minden erővel, állattal kapcsolatban áll, bárhová elmegy, hogy a test megmozduljon. Ismeri, használja, feléleszti, az öt elemet. A hangya akkor vall kudarcot, ha Te feladod.

Égi párja a bagoly, aki az Égi Tudás birtokosa.

Ha elaludt, csak a pillangó és a Táltos tudja felébreszteni.

Az állatot erősíti, gyógyítja, megidézi:

Növény: pitypang

Szín: növénye színei – sárga, zöld

Hang: hosszan rezgő DÓ hang (dolgozó) akár 3 (kicsi-, egy-és kétvonalas) oktávon is

Forma: piramis