Fehér páva

Látom a lelked rezdüléseit.

Tisztán szól dalod,

összekapcsolódom veled…

A te fehér pávád Kincsem, minden Csillaggyerek fehér pávájával beszélget. Mindenkiről tudja, hogy honnan, melyik csillagról jött, van-e közös dolgotok…

– Ő sose téved? – kérdeztem kíváncsian

– Ő az örökkévaló madara, sosem téved – de a földi idő nem mérhető a lélek nyelvén ezért a többi állat segít a Föld idejében tiszta képet adni mások fehér madaráról – mondta a nagyapám.

Amikor van közös dolgotok, akkor a hangya felszalad az Emberfádon és minden állatot felkelt. A Föld tüzével megeteti a Táltost és körberepülik a földet – úgy hogy beleszédülsz Kincsem.

A szarvas felugrik az Égig… a pillangó is felfelé száll és a hattyúk csókot váltanak – a szívednek dobbanására a fehér páva tollat bont és folt nélküli tisztaság varázsködével borítja be az eget – felelte a nagyapám. Tudni fogod milyen ez a köd mert aki benne van az halványlik a sejtelem lelassult idejében, míg a többi ember jól látható körülötted. Ilyenkor minden madár körtáncot jár, a páva bár beszél, de nem hallik a szó és a kígyó közelebb vonja hozzád a Napot és a Holdat.

–…és…és mi történik azután? – kérdeztem szájtátva

– Csak a szemét látod – mondta komolyan a nagyapám – és abban benne van minden, ami másban nincsen. Te vagy benne – ott abban az időtlen pillanatban, a lelkében meglátod önmagad.

– De nagypapa, én sok ember szemében látom magam… a tiédben is – mondtam mosolyogva

– Mert sok emberrel van dolgod – simogatta meg a fejemet – mindenkinek van egy kincse amit át akar adni neked, ahogyan te is adsz valamit azoknak, akikben meglátod önmagad. Minél nagyobbat ugrik a szarvas, minél többször látod a lelkében magad, annál több kincset kell átadnotok egymásnak.

– …és mi van amikor odaadtam az összes kincsem?

– Akkor bizony közös kincseket kell keresni vagy tovább kell menni kinek-kinek a maga útján. Mert akkor csak ennyi volt a dolgotok egymással.

– Ez olyan nagyon szomorú – keseredtem el – akkor nem adok több kincset neked, nehogy elmenj. – jelentettem ki határozottan.

– A kincseid száma végtelen – soha nem fogy el. Mindig lesz aki pont téged keres és neked akarja adni a sajátját. …és mindig lesz olyan, aki tovább megy, ahogyan te is szabadon engedsz majd embereket.

De lesz pár olyan, akivel bármilyen távol is vagytok mindig érezni fogjátok egymást. A szíved minden gondolatára dobbanni fog, mert az ezüstszálaitok összefonódtak valamikor. Amikor bezárod a kincsesládád és nem adsz többet magadból, a lélekszálak elszakadnak és nagy hiányt hagynak maguk után.

Adni kell vagy tovább menni. Nem adni és maradni, az az ördög etetése, hogy neki is legyen öröme. Elemésztő szövetség, lélektelen börtön, mellyel bezárod az állataidat egyetlen kalitkába, a csodálatos Palotád szabadsága helyett.

– Ugye érted Kincsem? Ha bezárod a ládát elvágod a közös lélekszálat, de ha adsz a kincseidből és én mégis elmegyek egyszer a saját utamra, akkor ezen a szálon keresztül mindig beszélhetünk 🙂

Csak a fehér pávának kell megmondanod az üzenetedet és ő mindent szóról szóra elmesél majd nekem.

Bárkivel beszélhetsz rajta keresztül, csak meg kell nevezned kihez szálljon a madarad. Akár a Teremtővel is mindennap beszélhetsz – tette hozzá csendesen..

– De ha nem mondom meg, hogy rossz voltam, akkor is kérdezhetek bármit tőle? – kérdeztem felcsillanó szemmel.

– Kérni lehet a választ – nevetett a nagyapám – de a fehér páva nem a hangodat viszi, hanem csőrébe fogja lelkünk ezüstszálát és odateszi az Úr színe elé. Odafent minden láthatóvá válik ami a lelkünkbe van írva. Minden lüktetés, minden zene, hamis hang, hazugság és egyedi dallam azonnal megfoghatóvá, láthatóvá válik a Teremtő számára.

A tiszta szóra válasz érkezik…de csak a tiszta szóra, Fiam. Az Úr a fehér pávával üzeni meg imáinkra a választ.