Tudj meg többet a turul legendáról
A termékenység szent madara
A feltételezések szerint őseink korában a turulmadárnak több jelentése is volt. Női alakkal együtt történő ábrázolása a termékenység szimbólumaként jelenik meg, leggyakrabban használt ábrázolási formája – és talán ez lehetett az igazi értelme – az isteni jelenlétet jelezte az emberben, a megvilágosodást és az egekbe való elragadtatást, az istent jelképező madár által.
A szumírok ( más néven mah-garok) IM-DUGUD néven is említették azt a madárszerű lényt, amely mindenkor Innana istenanya segítője, így vele kapcsolatban sokszor találkozhatunk alakjával. IM-DUGUD emeli az égbe az istennőt, pontosan úgy, ahogy a Nap fiát jelképező szarvast. Az égberagadás pedig egyetlen cél miatt történik, az Istenanya áldott állapotát készíti elő. Innana (Éneh) egyik elnevezése ez volt: “a szűz, aki szül”. Így lehetséges az, hogy már Kr.e. 4000 évvel ismerünk olyan leleteket, melyeken a Szűzanya kifejezés fogalmazódik meg. Az égberagadás jelenete a Nagyszentmiklósi aranykincs 2. számú korsóján látható, a 7. korsó pedig az ezt követő állapotra utal, tehát láthatjuk rajta a Turul ölelő karjaiban tartott, s az Élet Vizével megtermékenyített, életfát tartó szüzet.
A szakrális ős általában egy termékenységet szimbolizáló szarvas ünő (Emese) és egy nemes, kiválasztott ragadozó (Turul) nászából születik.
Dr. László Gyula (régész, a kettős honfoglalás elméletének megalkotója) véleménye, hogy a Noin-ulában talált rátétes szőnyegminta szarvas és madár „küzdelme” nem harc, hanem párzási jelenet lehet. (A szőnyeg tulajdonképpen halotti lepel.) Több ilyen jelenetet megörökítő mintát találtak olyan területen, ahol szkíta, szarmata, hun. magyar, mongol népek éltek. Sokáig a jó és a rossz, a világos és a sötét harcának ábrázolását látták ezekben a rajzokban. Csakhogy ezek a minták eredetiben színesek, és semmi jel sem utal a sötétség és a világosság harcára.
Az állatok küzdelmének igazolására természetesen többen felvetették, hogy a szarvasnak agancsa van, akkor pedig bika, azaz hím ivarú. Talán nem úgy gondoljuk, de ne felejtsük, a Csodaszarvas, Szarvas-ünő mindenkor nőstény, ahogy azt a képek-jelképek is mutatják. A Turul, az Ég-Nap madara, pedig mindenkor hím, a megtermékenyítő! A szarvasnak persze agancsa van (nósténynek “szarva” egyedül csak a rénszarvasnál van!), agancsa közt vagy mellén a nap, testén hold és csillagok, fehér (Ég, Isten színe), megjelenik és eltűnik stb. Szkíta és közel-keleti ábrázolásokon az agancsos szarvas még szoptat is. Ezért csodaszarvas!
A hazatérés korának csodálatos művészete bontakozik ki előttünk a reánk maradt sírleletek által. Mondáinkon kívül őseink jelképrendszerében, sőt a Hunoknál és az Avaroknál is gyakran előfordult a Turulmadár szimbóluma. Több lelet tanúskodik arról, hogy elsősorban mindannyian használták díszítő motívumként különböző tárgyaikon vagy ereklyéiken. Árpád magyarjainak ötvösei a női mellkorongok szép rajzú domborművein is szerepeltették a sólymot, de ott található a honfoglalás kori rakamazi tarsolylemezen, hajkorongokon, gyűrűkön és egyéb tárgyi emlék is maradt fenn.
Hasonló jelenetet látunk a noszvaji református templom mennyezetkazettáján is, vagy a nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsóján is, amelyet az égberagadás címen is szokás nevezni. De ez nem “égberagadási jelenet”, hanem az égi turul száll a földi szülôanyára. A jelenet szülést, vezér születését jelzi; másképp egy nép és birodalom születését. Mindez pedig az Ős-Ég “Is-Ten” akarata, amit szent madara a turul hoz a földre. Az égberagadás csak a szakrális fogantatás szellemében nyer értelmet. A mitikus madár a Föld Mag népeinek mítoszaiban, népmeséiben, ezer alakban megjelenő természetfeletti lény. Lehet Isten, hős, sámán, ember egyik megjelenési formája vagy segítőtársa, hátasállata. Az Isten Istenség voltának, az égi magasságoknak, az ég szellemének, a Napnak, égzengésnek, szélnek, szabadságnak, termékenységnek, növekedésnek, bőségnek, a költői ihletnek és látnoki tudásnak, a jóslatnak, a kozmikus világok közötti kapcsolatnak, a léleknek, a gyermekiségnek, az Élet Szellemének jelképe.
A kora-magyar régészeti leletek között az asszony sírokban többször találtak ragadozómadár-leletet, ami arra utal, hogy az asszonyok viseltek ilyen ékszereket. Az előkelő magyar asszonyok legszebb dísze volt a hajfonat végén csüngő díszes korongpár. Ilyen volt pl. az 1956-os ásatáskor egy gazdag nő sírjából előkerült híres, aranyozott ezüst varkocsdíszítő korongpár. Szemet gyönyörködtető ábrázolása ez a Nap madarának, a sólyomnak, amely máig legszebb 10. századi ötvöstárgyaink egyike. A lapos korongokon növényi indákkal átszőtt, horgas csőrű, kiterjesztett szárnyú madár alakja látható, amely karmaiban egy-egy fiókát tart. Már a leletet elsőként közzétevő Csallány Dezső is a turulmondával hozta kapcsolatba e jelenetet.
Igazi férfi jelkép ez a nemes vadászmadár. Ezért is kapták a lányok nővé érésük idején, hogy az egy ágú varkocsukat díszítse. Ha párra leltek, tőle kapták a hajdísz párját, mert ekkor már két ágba fonták copfjukat, jelezve – már nem vagyok egyedül. Az asszonyok valószínűleg azért viseltek ilyen vereteket, mert a „szent megtermékenyülést” várták a madár közvetítésével, Isten akaratából. Többek között ezek miatt a leletek miatt is tekintették sokan totemizmusnak őseink turul mítoszát. Aztán találtak ilyen leleteket férfi sírokban is. Dr. Fettich Nándor régész véleménye szerint a gyászoló asszonyok helyezték a koporsóba a veretet hajfonatukkal együtt, hiszen már nem várták az „áldott állapotot” – a szeretett férfi elvesztése után már nem volt kitől. Vajon lehet-e szebben kifejezni, igazolni, hogy gondolkodásukat mennyire nem a totemizmus hatotta át, hogy az asszonyok mennyire tudták, hogy nem a turultól van a gyerek. A turul a közvetítő a világok között. Ebből terjedt el az is, hogy a gólya hozza a gyereket: nem a gyereket hozza, hanem az új lelket a régi keleti legendák szerint. Mindezek miatt a ragadozómadarat ábrázoló veretek az isteni küldetés és a szent fogantatás fogalomkörébe irányítják a figyelmünket. De hát ekkor a nők még áldott állapotban voltak, csak később lettek “terhesek”…
A páratlan szépségű rakamazi korongnak is – bár mindig csak egyes számban emlegetjük – bizonyára a fentiek miatt van párja. Ha összehasonlítjuk a két aranyozott ezüst korongot, akkor első ránézésre szinte egyformának látjuk őket. Jól látszik az erre való törekvés. Mindkettő két fiókát visz. Mindkettő értelmes, gondolkodó – mutatja a fejtetőből sarjadó palmettás ág. Üzenetet is hoz mindkettő – és itt a legszembetűnőbb különbség – a jobb oldalinak nem sikerült a csőrébe “tenni” az ágat, mögé sikeredett. A lényegen ez nem változtat. Vonalvezetésük picit eltér. A fény – árnyékkal való játék, a vésett és poncolt díszítés mindkettőnél megvan. Nem hiányozhat a palmettásnak nevezett növényi motívum és a már – már ugyanilyen növényre hasonlító kiterjesztett szárny. Nos a vésett szélű palmettában van aki víztároló, buja növényzetet, van aki éppen nyíló páfránylevelet lát.
A rakamazi turul a régészeti tárgyakon is jól felismerhető, azonosítható. “Sólyomfoga” van, ami csak és kizárólag a kerecsensólyom sajátja. Csupasz a lába, az összes többi ragadozó madár lába tollas.
Ugyanezt a gondolatkört formázza meg a maga egyszerűségében és szellemességében az ugor csontból faragott kanálnyél, amelynél a hivatalos leírás “Faragott csont kanálnyél dísze: szarvast marcangoló sas”.
A Gizella-kincs avar eredetű turulos korongja, a Turul megtermékenyítő erejét jelképező, háromágú virággal. A madáron nemzőtájékon – hasonlatosan a szentgyörgyvölgyi tehénez -a kék különféle árnyalataival kitöltött dupla körbe foglalva látható az aranyozott nt/tn jel. Szembetűnő, hogy arany színe megegyezik a turul hasán sorakozó tollazat aranyával, egyértelműen a termékenységre, az anyaméhre utalva ezzel.
Dúcz László szerint a képen látható lisztmerő kanál a Turul-monda (Emese álma) legszebb újkori megformázása. A kanálról jól látszik, hogy a madár ragadozó. Görbe a csőre, szeme, füle megformázott, taraja, szárnya csak jelölt. Tehát az ősi szkíta füles madárról van szó. A madár hátán a Napkorong, ami jelzi, hogy ő az Atya küldöttje. A napkoronggal szemben a (kanál pereme) Hold-sarló: a nő, azaz az anya. Mindez akkor kezd „működni”, amikor a kenyeret sütő asszony megmeríti a kanalat a lisztben. Még ma is igen sok helyen a kenyeret életnek nevezik. Itt az élet a „szemünk láttára” keletkezik az Úr akaratából – melyet a madár közvetít az anya „ölébe”. Csodálatos emléke ősi műveltségünknek, és semmiképpen nem mondható totemhitnek.
A füles ábrázolás:
Dúcz László meglátása szerint a hun, avar vagy magyar Turul-ábrázolásoknak van egy rendkívüli sajátossága: ezeknek a madaraknak bizony füle van, és nem tollból, mint a fácánnak vagy a bagolynak, hanem változóan, hol kutyáé, hol lóé vagy éppen macskáé. Ez egy olyan idegen testrész a madáron, ami nem kerülhetett oda véletlenül vagy tévedésből. Attila zászlaján lévő “korona” a madár fején fül, “füles” az avar nagyszentmiklósi kincs Turulmadara, és ugyancsak füle van a Rakamazon, két női sírban talált korongon is a Turulmadaraknak. De megtaláljuk ezt a füles ábrázolást a későbbi magyar népművészetben is, a rábaközi lapos hímzésben éppúgy, mint a mezőségi madaras életfán.
Egy szellemes magyarázat erre a problémára: “A turulmadár jelkép. Eleinknél is az volt már a szkíta időkben is. És mivel az “igazi” turult senki sem látta, mindenki csak hallott róla (a fülével), az alkotóművész ötvösmester ezt úgy jelezte, hogy fület adott a madárnak”.
A szentpétervári Ermitázs és más orosz múzeumok sok olyan Kaukázus környéki szkíta emléket őriznek, amelyek “füllel”- ábrázolják a ragadozó madarak egy típusát. Ráadásul ilyen ábrázolás a világon máshonnan nem került elő. Tehát ha elfogadjuk, hogy a fül nem véletlenül került a madarakra és hazánk jelenlegi területén kívül van egy terület, és csak egy terület, ahol ilyen madarak sokaságát mutatja fel a régészet, akkor ebből a megközelítésből is bátran kijelenthetjük, hogy a magyarság erről a vidékről származik. A cseljabinszki múzeumban látható, Anyikovszkoje faluból származó edényeken ábrázolt jelenetek és díszítő motívumok könnyen párhuzamba állíthatók a Kárpát-medencében talált, és a “honfoglaló” magyarokkal kapcsolatba hozható nagyszentmiklósi kincs edényein láthatókkal.
Forrás: Régészeti leletek
Ex Libris - Kalendárium a Kereteid Kitörléséhez - AJÁNDÉK pdf: http://kerekegeszember.hu/ajandek-naptar/
Porszem Meséi - mesekönyv részlet AJÁNDÉK pdf - felnőtteknek és gyerkőcöknek: http://kerekegeszember.hu/porszem-ajandek/
Kapcsolódó bejegyzések
Címkék
Oszd meg ezt!
