Sólyom

Szállj sólyommadár, repíts el az égig,

Őseim szelleme, kísérjen el végig.

Nap fia én vagyok, szüless újra bennem,

Tulipánt virága nyíljon ki szívemben.

Az Ég és a Föld szerelméből született az Élet. Ezt a csodát örökül hagyta nekünk a Nap és a Hold, amikor – egybeforrva – a Tejút hasadékán leszálltak a földi világba és az öt őselem fészkébe elhálták nászukat a Földdel. Szerelmük gyümölcsét – egy tojást helyeztek a fészekben kinyíló, hat szirmú Tulipánt kelyhébe.

Ekkor a Világ tetején hét ének szállt, nyolcszor dobbant a lépés a fészek felett, majd tizenhárom kört táncoltak az Égiek felfelé haladtukban — így a Végtelenség kegyébe helyezvén Fiukat visszatértek az égbe.

Ebből a tojásból kelt ki a Sólyom kilenc nap múlva, melynek egyik szemében a Hold, másikban a Nap ragyog még ma is.

Védelemül égi búrát borítottak rá, hogy ezernyi csillag fénye táplálja őt a csillagok törvényeinek tudásával – míg megerősödik, hogy szárnyaival védelmezőn Ő ölelje a Földet.

Szívébe csendet tettek – a hat szirmú tulipánt csodáját – hogy meghallja mit beszélnek a fák, a vizek… mit súg a szél mit mesél a láng, hogy zenél a szerelem…

Karmaiban és torkába rejtették az élet és az újjászületés törvényeit – a rovást, az írást, a szót és az éneket… lábába és szárnyaiba a táncot, a gyógyítást, a védelmezést… szemébe a Napot és a Holdat, szívébe az Égi otthont és az alakváltoztatás képességét – vagyis, a Nappal való egyesülés szertartásának összes tudását…

Égi származása, isteni küldetése, megbízása, hogy az Isteni teremtés folytatását vállalja, a földön élők segítésére.

A földi élet védelmét – és a magyarok földjét is – egy madár testesítette meg. Ő egy ég és föld közötti utazó, aki közvetít a földi emberek és az égben lakó Istenek között, hogy az Ember visszatérhessen az égig érő elragadtatás forrásához, az Isteni jelenléthez…

Amikor az emberekben sok a gyűlölet, az átok, a harag és a hazugság – a sólyom gyengülni kezd, majd lezuhan. A pusztákba gyűlölet lángja gyúl, a vizek kiáradnak, a fák meghalnak, az emberek egymást eltiporják…

A Nap, a Hold, a Föld és a Csillagok felsírnak… A madár zuhanásakor könnycseppé válik és becsapódáskor a föld örök rétegeiből összesűríti, megváltoztatja, a felszín kilenc rétegét…

Amikor a test földet ér a Nap magához emeli lélekmadarát, hogy aztán egy másik időben, újra életre keltse a csillagember ősiségét, a Nap szellemiségét – és e szívének kedves földi világba újra szabadon engedje madarát …

Virága a tulipánt, a szerelem, a nőiesség, a testi-lelki tisztaság virága – benne-belőle születik a Napisten.

Nagyapám tanításai:

A sólyom az Ég madara. Kapcsolat őseink szellemiségével, útmutatásuknak, tanácsaiknak érzékelője, lehozója a földre. Ki-ki, melyik csillagon született, azzal kapcsolja őt össze a sólyom. Napapácskánk, az egész csillagvilág Atyja, ezért ő saját üzeneteit is a sólyom által közvetíti a Csillaggyerekeknek.

Fészke a bagoly felett van az Életfánkon, a szellemiség magaslatain, de gyakran megpihen a koponyacsont hátsó részén közvetlenül a csigolyasor tetején. Ezért két hang is gyógyítólag hat rá.

Kilencedíziglen viszi tovább a kétágú fonatot és a Föld, Nap, Hold, csillagok törvényeit, örökségét a kilences fonatot- a kilenc rács, kilenc fonat tudását.

Minden állatot az újjászületésre tanít, hogy kapcsolódjanak az őseikkel és a bölcs tanításokat meghallgatva újítsák meg életüket.

Az állatot erősíti, gyógyítja, megidézi:

Növény: tulipánt

Szín: növénye színei

Hang: a Palotában Aisz, az Életfán, kétvonalas Cisz

Forma: vízcsepp