A Titicaca tó legendája

A Titicaca tó legendája

A Titicaca tó “legendája” mégsem a képzelet műve

 

Évszázadok óta tartja magát a legenda az inka kincsekről és egy elsüllyedt ősi városról, amely a Titicaca tó mélyén rejtőzik. Ám aki a keresésére indult, a nyomát sem látta. Egészen az ezredfordulóig, amikor fény derült rá, milyen megdöbbentő titkokat őriz a mágikus, mélykék víz, igazolva az inkák ősi legendáit.

 

A tó négyezer méter magasan fekszik, és háromszáz méter mély. A világ egyik legnagyobb, legmagasabban fekvő és legmélyebb tava, New York, Tokió, London, Moszkva és Párizs együtt is elsüllyedne benne. 8300 km²-es területével a Titicaca-tó Dél-Amerika legnagyobb édesvizű tava.

 

Az inka mitológia szerint a Nagy Árvizet követően Tici Viracocha Isten itt teremtette meg a földet, itt született a Nap, és itt alkotta meg az első emberpárt -, hogy benépesítse a világot. Így a Titicaca tó az inkák szülőföldje, de egyben lelkük lakhelye is, mert úgy tartják, haláluk után a lelkek visszatérnek az eredethez, a tó mélyére.

 

A helyi ajmara indiánok mind a mai napig szentként tisztelik a tavat, félve háborgó, tengert idéző hullámaitól. A tó vizéből hajdan negyvenegy szent sziget emelkedett ki, közülük a legnagyobb Isla del Sol, a Nap szigete. Challapampa nevű falucskájában található egy kőlabirintus, amely az inka papok gyakorló központja lehetett. S a szigeten ered az az ősi forrás, amely Yumani kőkútjához vezet. A faluból 206 inka lépcső vezet fel a kúthoz, amely a legenda szerint az Ifjúság Forrása. A táj misztériuma a legmagasabb pontján, a négyezer méter magasan fekvő világítótoronynál élhető át a legintenzívebben, akkor, mikor a nap utolsó sugarai alámerülnek kék vízben.

 

De a titkok ott rejtőznek, ahová a nap sugarai már nem érhetnek el. Inka és spanyol legendák sora szól arról, hogy az ősi civilizációk sokkal több emléke lakozik a Titicaca tó mélyén, mint amennyit a tóparton és a szigeteken ma megcsodálhatunk. A spanyolok által elveszített aranyakról, a víz alatti városról, amelyet Wanaku néven említenek, ősi paloták tornyairól, amelyeket a halászok láttak hajdan, amikor csökkent a tó vízszintje. De senki se hitt a szavuknak… Vagy mégis?

 

Kincsvadászok sokasága indult a tó mélyére kutatni, mindhiába. A híres francia oceanográfus, Jacques Cousteau expedíciója csupán néhány cserépedényt talált. A bolíviai kormány 1967-ben, a National Geographic 1988-ban kutatta a Titicaca felszíne alatti világot. Eredménytelenül. Levonták hát a következtetést: a víz alatti város csupán legenda.

 

És akkor jött a fordulat. Nem csak az évezredben… 2000-ben egy nemzetközi kutatócsapat mintegy véletlenül rátalált a Titicaca tó fenekén rejtőző romokra. Egy, a tó partjáról induló és a vízbe merülő, kövekkel jelzett utat követve ősi templom romjaira bukkantak a mélyben. Hogy a partról induló kövek egy víz alatti ösvényt jeleznek, korábban senki sem feltételezte. Odalenn két futballpályányi nagyságú, 200 méter széles és 50 méter hosszú templomra, egy 800 méteres kőfalra, párhuzamosan futó, kiépített utakra és egy ősi termőföld maradványaira leltek.

A romok az első feltételezések szerint 1 000 – 1500 évesek lehettek, s az inkák előtti, ősi Tiwanaku vagy Tiahuanaco civilizáció emlékei. Azóta kiderült, még távolibb kultúra nyomait jelzik.

 titi

A felfedezést követően geológiai kutatásokat végeztek, hogy megállapítsák, 25 000 évre visszamenően, hogyan változott, ingadozhatott-e egyáltalán ennyire a magasan fekvő tó vízszintje. Különböző technikákkal vizsgálták a víz összetételét, sótartalmát és a fosszíliákat, s megdöbbentő eredményre jutottak: a Titicaca tó vízszintje többször is gyökeresen megváltozott. Évezredekig tartó nedves és száraz korszakok váltották egymást e tájon, s valamikor úgy 6 000 évvel ezelőtt iszonyú szárazság kezdődött, a Titicaca ekkor érte el legkisebb vízszintjét. Aztán mintegy 1 000 év után a vízszint hirtelen ismét megemelkedett. Gyanítható hát, hogy egy hatalmas árvíz okozta a tó hirtelen megtelését, amiről a legendák is szólnak. A jelenségre magyarázatot keresve a tudósok azt feltételezik, hogy az Atlanti-óceán szokatlanul hideg felszíni hőmérsékletének periódusai és a Titicaca tó vízszintjének változó ciklusai összhangban állnak, s ez összefügg a Föld Nap körüli forgástengelyének változásaival. Talán.

 

A tudósok úgy vélik, hogy 6 000 évvel ezelőtt a jóval kisebb és sekélyebb Titicaca partján egy virágzó kultúra fejlődött. 2004-ben újabb nemzetközi expedíció kezdődött, s újabb szenzációs felfedezéseket tettek. Találtak egy 35 kilós aranyszobrot, amelynek félmillió euró a felbecsült értéke. További épületeket, falrészleteket és utakat fedeztek fel, s a kutatók feltételezése szerint a mai Isla del Sol nem az eredeti napsziget, az igazi valahol a víz mélyén rejtőzhet, hetven méternél is mélyebben.

 

 

A tudósoknak azonban nincs könnyű dolguk, 4 000 méteres magasságban ugyanis sokkal nehezebb búvárkodni, mint a tengerszinten, a csapat két tagja tartja az eddigi rekordot, nekik 70 méterig sikerült alámerülniük. A kutatás az ősi legendát is igazolta, amely egy titokzatos barlangról szólt, ahol emberáldozatokat mutattak be az isteneknek, s egy rituálé alkalmával egy nap alatt 200 kisgyermeket áldoztak fel. A barlangot és az apró testek maradványait megtalálták.

 

A Titicaca tóban rejtőző ősi város felfedezése persze újabb és újabb kérdéseket vet fel. Kik élhettek e virágzó városban, és túlélhették-e a nagy árvizet… Mi okozhatta a tó vízszintjének mindent elborító megemelkedését? S talán Viracocha alakja sem puszta legenda… Egy biztos, Wanaku, a víz alatti város létezett, és feltérképezése idővel e kérdésekre is választ adhat.

 

Még több információ:

 

A tó az Andokban, az Altiplanón található, Peru és Bolívia határán.

A részben sós Maracaibo-tó Venezuelában nagyobb (kb. 13 000 km²), de sokan ezt a tengerhez sorolják, mivel összeköttetésben áll az óceánnal.

Több mint 25 folyó ömlik a tóba, és 41 sziget teszi változatosabbá. A szigetek közül némelyik sűrűn lakott.

Mivel a tó délkeleti részét a Tiquina-szoros elválasztja a tó nagyobbik felétől, ezért a bolíviaiak is, a peruiak is eltérően nevezik a tó ezen két részét. Bolíviában a kisebb rész neveLago Huinaymarca, a nagyobbé Lago Chucuito. Peruban ugyanezek a részek a Lago Pequeño, illetve Lago Grande névre hallgatnak.

 

2012-ben a tavat az év veszélyeztetett tavának választották amiatt, mert a tó körüli folyamatos népességnövekedés a partvidék és a környező földek túlzott használatához vezet.

A háztartási szennyvíz mellett a az élelmiszeripar és a faipar elhasznált vize is a tóba ömlik. A szennyeződés miatt békalencse borítja a perui oldal öblének nagy részét. Ez alá nem jut be a fény, a tó eliszaposodik és a tavi élőlények nem jutnak elegendő oxigénhez. A probléma megoldására két szennyvíztisztítót terveznek építeni.

 

2013-ban újabb expedíció talált érdekes leleteket:

A Huinaimarca Projekt keretében felszínre hozott kétezer csonttöredék és tárgylelet ünnepélyes bemutatását La Pazban Evo Morales bolíviai elnök, az ország kulturális minisztere és belga diplomaták jelenlétében tartották. A ceremónián a régészeti feltárás belga társigazgatója, Christophe Delaere ismertette a rendkívül gazdag leletet.

A Titicaca-tó bolíviai partjainál felszínre hozott tárgyak egy része 1500 éves. Akadnak köztük ebből a korszakból származó kőtálak, tömjéntartók és állatfigurák. A víz alatti ásatások során a tó más részeiről Delaere szerint 500-800 éves kerámiák és urnák is előkerültek.

A víz alatti erődökről és a spanyol hódítók elől a kecsua és ajmara indiánok által a tóba rejtett kincsekről évszázadok óta mesélnek Bolíviában.

 

Cikk:

http://www.huffingtonpost.com/2013/10/08/bolivia-archeologists-laketiticaca_n_4066670.html

 

https://www.facebook.com/notes/magyar-nyelv/a-titicaca-t%C3%B3-legend%C3%A1ja-m%C3%A9gsem-a-k%C3%A9pzelet-m%C5%B1ve/761028890578229

 

 

Ex Libris - Kalendárium a Kereteid Kitörléséhez - AJÁNDÉK pdf: http://kerekegeszember.hu/ajandek-naptar/

Porszem Meséi - mesekönyv részlet AJÁNDÉK pdf - felnőtteknek és gyerkőcöknek: http://kerekegeszember.hu/porszem-ajandek/