A reinkarnációról….

A reinkarnációról….

A tudomány és a spiritualitás a közvélemény szerint megosztott a reinkarnáció ügyében. A két oldal nyilvánvaló; a tudomány hívei úgy vélik, hogy a biológiai halál a mi emberi tapasztalatunk abszolút vége, míg a spiritualisták úgy gondolják, hogy a testünk fizikai edénye tudatunk örök energetikai aspektusának, az úgynevezett léleknek, mely beágyazza magát egy új testbe, miután a korábbi test meghalt.

Sok népszerű vallás, mint a Kereszténység és a Katolicizmus is cáfolja a reinkarnációt, mert ellentmond a teológiai hitrendszereknek, amelyek kimondják, hogy van egy hely, ahová a halál után a bűnösök kerülnek, az úgynevezett “Pokol”, és egy hely, ahová az elhivatottak mennek, a “Menny”. Ez vált tudássá, mellyel a fő vallásokat használják ellenőrző mechanizmusként, hogy manipulálják a tömegeket a félelem segítségével.

Ez nem volt egészen a 17. századig, amikor a tudomány elkezdte befolyásolni az emberek hitrendszereit a tudományos módszerek és a természeti törvények folyamatos fejlődésével. Ezt a rendszert bármilyen igazság kétségbe vonta, melyre nem volt fizikai bizonyíték, és így kezdődött a tudomány dominanciája az emberi társadalomban. Azok a tudományos rendszerek, melyeket létrehoztak, számos újítást és haladást biztosítottak az emberi fajnak, de még mindig sok kérdés van, amit nem tudott megválaszolni a tudományos közösség, mint például a különböző paranormális jelenségek, és más lehetetlen “csodák” a természetben.

A 20. század beindította a tudomány egy új hullámát, amely foglalkozott a tudat, a pszichedelikus és paranormális pszichológia kutatásával, melyeknek együttes célja, hogy összekösse a szellemi és tudományos közösségeket. Halálközeli és testenkívüli tapasztalatok esetében, melynek során az emberek tudatosak voltak, miután kimondták a klinikai halált, elkezdték tesztelni azokat a tényeket, melyeket a tudomány korábban megállapított. Ma az ilyen esetekről még mindig széles körben számolnak be, és jelentős hasonlóságok vannak a jelentések között a világ minden táján. Dr. Pim van Lommel holland kardiológus végezte a legnagyobb kórházon alapuló halálközeli élmény vizsgálatot, évekkel egy betegének beszámolója után, aki látott egy alagutat, egy fényt és gyönyörű színeket, és csodálatos zenét hallott a klinikai halál állapotában 1969-ben. Dr. Lommelt ez arra ösztönözte, hogy tovább vizsgálja a témát, miután részletes halálközeli élményt hallott olyasvalakitől, aki hat percen át volt klinikailag halott.

“Miután elolvastam egy könyvet, elkezdtem meginterjúvolni a betegeimet, akik túléltek egy szívmegállást. Nagy megleptésemre két éven belül mintegy ötven beteg mondta el nekem a halálközeli tapasztalatát… Így 1988-ban elkezdtünk egy prospektív vizsgálatot 344 egymást követő szívmegállás túlélő között tíz holland kórházban… 62 beteg (18%) számolt be néhány emlékről a klinikai halál idejéről… Mintegy 50 százaléka a betegeknek tudatában volt, hogy meghalt a halálközeli élménye során, vagy pozitív érzelmei voltak, 30 százalékuk számolt be egy alagútról, melyen keresztülhaladt, valamint egy égi tájat figyelt meg, vagy találkozott elhunyt rokonaival. A betegek mintegy 25 százalékának halálközeli élménye során testenkívüli tapasztalata volt, kommunikált ‘a fénnyel’, vagy színeket figyelt meg, 13 százalékuk tapasztalta meg életének áttekintését, és 8 százalékuk tapasztalt meg egy határt… Halálközeli élménnyel rendelkező betegek nem mutattak félelmet a halállal kapcsolatban, erősen hittek egy túlvilági életben, és a betekintéssel, hogy mi a fontos az életben megváltozott: a szeretet és együttérzés önmagukkal, másokkal és a természettel. Megértették a kozmikus törvényt, hogy minden, amit másokkal tesznek, végül visszatér hozzájuk: a gyűlölet és az erőszak ugyanúgy, ahogy a szeretet és az együttérzés. Rendkívüli, hogy gyakran volt bizonyíték fokozott intuitív érzésekre.” (David Wilcock ‘The Synchronicity Key: The Hidden Intelligence Guiding the Universe and You’)

A halál utáni élet bizonyítéka tovább erősödött néhány úttörő hipnoterapeuta munkája eredményeképp, mint Dolores Cannon, Dr. Ian Stevenson és Dr. Michael Newton. A több mint 50 évnyi, páciensekkel folytatott ülések információi dokumentálják az emberek tudatalatti emlékeit elmúlt életeikből, és emlékeket két élet közötti időkről, mely kutatási bizonyítékok szintén a reinkarnáció létezését támasztják alá. Dr. Newton kifejti, hogy az emberek hipnózis alatt nem álmodnak vagy hallucinálnak, és ebben az állapotban nem képesek hazudni. Arról számolnak be, amit látnak és hallanak a tudatalatti elméjükben, mintha minden egy szó szerinti megfigyelés volna. Míg hipnózis alatt vannak, lehetséges, hogy félreértelmeznek valamit, amit látnak, de nem fognak beszámolni semmi olyanról, amit nem éreznek szó szerint igazságnak.

“Azt is megállapítottam, hogy nem számít, hogy valaki ateista volt, mélyen vallásos, vagy bármilyen filozófiai meggyőződésben hitt, amikor a megfelelő szupertudatos hipnotikus állapoban volt, valamennyiük beszámolója összhangban volt…” Dr. Michael Newton

Érdekes módon Dr. Newton is beszámolt arról, hogy sok kliense vonakodott túl sokat felfedni az életeik közötti időkből, mintha egy univerzális etikai kódexfélét követnének, ahol az információnak nem szabadott volna kiderülni az emberiség számára egy bizonyos oknál fogva. Az évek során Dr. Newton feljegyezte a kliensei leírásai közötti hasonlóságokat, végül összerakott a folyamatról egy képet, melyen a lelkünk keresztülhalad kezdve a pillanattal, amikor “meghalunk”, az “újjászületés” pillanatáig. Ezek azok a szakaszok, melyeket leírt:

1. Halál és távozás – A legtöbb ember emlékszik, hogy lenézett a testére, és látta a többi embert, ahogy gyászolnak halála fölött. Vannak, akik arról számoltak be, hogy a szeretteik körül maradtak a temetésük után. Ez idő alatt sokan úgy érezték, hogy egy fény húzza maga felé, és leírtak egy alagútszerűséget, ahova eljutottak.

2. Átjáró a szellemvilágba – Ez az a szakasz, ahol az emberek leírták, hogy egy alagúton haladtak keresztül, és a végén elérték a fényt. Az alagút helye változó, mivel egyesek szerint úgy tűnt, hogy a testük fölött jelent meg, mások elmondták, hogy a Föld fölött utaztak, hogy elérjék azt. Miután elérik az alagút végét, a legtöbben szinte mindig különböző módon írnak le gyönyörű látomásokat, zenét és tájat. Dr. Newton azt sugallja, hogy ezek a képek életünk szeretett emlékei, hogy segítsenek egy ismerős érzést adni a nyomasztó folyamat során. A fiatalabb lelkek szomorúságot vagy zavart érezhetnek ez idő alatt, és azt is elmondták, hogy vezetők jönnek, hogy segítsenek, és kényelmet nyújtsanak.

3. Hazatérés – Itt üdvözölnek bennünket azok a lelkek, akik közel állnak hozzánk. Fénylő lényekként jelennek meg, akik olyan emberek arcát mutatják, akik még “életben” vannak a fizikalitásban, mivel a lelkünk csak egy kis százalékát vetíti ki magából a fizikai testbe, így a léleknek mindig lesz egy része, ami létezik a szellembirodalomban. Ebben a szakaszban a lélek többre kezd emlékezni a túlvilágról és a korábbi életeiből, egy nagyobb nyugalom érzését adva a folyamatban. Azok a lelkek, amelyek gyilkosságot vagy öngyilkosságot követtek el, a vezetőjükkel elemzik a tetteiket, és döntenek egy megfelelő útról, hogy megkezdődjön szinte azonnal.

4. Orientáció – Az orientáció szakaszában a lélek elveszít minden sajnálkozást, kétséget, szomorúságot, traumatikus emléket az előző életéből, ahogy leírták, egy “fényzuhanyon” történő keresztülhaladás során. Ez megújítja a lélek vibrálását, és visszaállítja az eredeti rezgését. Ezután a vezetőnkkel megbeszélünk mindent, ami az életünkben történt, és döntünk arról, hogy átéljük vagy sem a várakozásainkat arról, hogyan kezeltük azokat az eseményeket, és hogy a leckéket meg kell-e ismételnünk a következő életben.

5. Átmenet – Miután befejeztük a fényzuhanyt, és végighaladtunk az előző életünkön, akkor belekerülünk valami olyanba, amit a legtöbben az egész utazás leglélegzetelállítóbb látomásaként írnak le. Itt a lelkek egy mega-központját látjuk ugyanazon szakaszban, mindegyikük gyönyörű fényalagutakon haladnak át a rendeltetési helyükre. A legtöbben ezt izgalmas pillanatként írják le, mert nincs sötétség, csak a tiszta fény, és a magunk módján mi is találkozunk a lelki családunkkal, lelkekkel, aki a fejlődésük egy hasonló szakaszában vannak, és akikkel megosztottuk az életünket. Ha találkozunk ezekkel a lelkekkel, általában összehasonlítjuk a tapasztalatainkat és tanulunk egymástól. Ők azok a lelkek, akikkel újra és újra reinkarnálódunk, különböző szerepeket játszunk egymással mint partnerekkel, testvérekkel, nővérekkel, szülőkkel, gyerekekkel stb. Néha a jelenlévő lelkek halványabbak és csendesebbek mint mások, ez azért van, mert abban a pillanatban még egy fizikai kivetülésben vannak. Egy másik fontos aspektusa ennek a szakasznak, hogy találkozunk egy nagy tanáccsal, amely felügyeli a korábbi életeinket, és még részletesebben belemegy a tapasztalatokba és a levont tanulságokba.

6. Elhelyezés – Ez a szakasz majdnem olyan, mint egy iskola, ahol a lélekcsaládok nagyobb csoportjai (akár több ezer), akik egymás körül testesültek meg ciklusokban, az előző tapasztalataikból tanulnak. Itt az emberek leírják, hogy konkrét jelenetekbe vetülnek ki előző életükben, és más emberek elméjébe, hogy teljesebb megértésük legyen a nagyobb képről. Itt érezzük, hogy mások mit éreztek, hogy megtanuljuk, hogyan okoztunk fájdalmat az embereknek bizonyos helyzetekben. Ebben a szakaszban láthatjuk, amint a lélekcsoportok körökben csatlakoznak, további ötleteket osztanak meg, énekelnek, és más örömteli eseményt tapasztalnak meg.

7. Az életválasztás – Ebben a szakaszban bekerülünk egy nagy fénygömbbe, ahol aztán kiválasztjuk a következő életutunkat. Képesek vagyunk több útvonalat is látni, és képesek vagyunk átmenetileg kivetülni ezekbe az életekbe, hogy érezzük, melyik lenne a legmegfelelőbb. Arra is képesek vagyunk, hogy gyorsan előrehaladjunk az idővonalon, hogy megnézzük azokat a kritikus eseményeket, melyek történni fognak. Néhány lélek a nagyobb kihívás megtapasztalását választja, mint például a fogyatékkal élés és a korai elhalálozás.

8. Egy új test kiválasztása – Ez a folyamat egy része az előző élet kiválasztási szakaszának, de van egy külön kategorizálás, mert ez a fizikai megjelenésre fókuszál, mellyel a következő életben fogunk rendelkezni. Ez a választás nagyban befolyásolja a tapasztalatunkat, úgyhogy rendszerint sokat gondolkozunk azon, hogy milyen legyen. Ha egy életben valaki elhízott volt, akkor valószínűleg úgy dönt, hogy a következőben sovány lesz, stb.

9. Felkészülés és beszállás – A következő életút kiválasztása után találkozunk a lélekcsoportunkkal, azokkal az emberekkel, akik szerepet fognak játszani a következő életünkben, hogy alapos tervezést végezzünk, és létrehozzuk a szinkronicitásokat és útmutatókat, melyek egész életünkön át fognak vezetni. Magasabb szintű útmutatók is segítenek megtervezni konkrét szimbólumokat, melyeket látni vagy hallani fogunk, melyek elindítanak bizonyos gondolatokat és cselekvéseket adott időpontokban. Miután a szinkronicitások eldöntésre kerültek, akkor ismét találkozunk egy tanáccsal, hogy áttekintsük a következő életünk céljait és terveit. Ez a találkozó türelemre, az igazságra, mint értékünk megtartására, és önmagunkban való bizalomra is ösztönöz bennünket a nehéz helyzetek közepette, és hogy elkerüljük, hogy belemerüljünk a haragba és a negativitásba.

10. Újjászületés – Az emberek beszámolója szerint ugyanazon az alagúton át utaztak vissza a Földre, melyen eltávoztak, belépve az anya méhébe. Ötéves koráig a lélek képes elhagyni a gyermeki testet, és találkozni más lelkekkel ha jónak látja, de visszakerül a testbe, ha bármilyen zűrzavar lép fel. Az első néhány évben a lélek azon fog dolgozni, hogy integrálja energiáját az agyba.

Az életeink közötti tapasztalataink ezen vázlata több évtizedes értékes kutatáson alapul, és ahogy Dr. Newton és más hipnoterapeuták állítják, az emberek a hipnotikus állapotban sohasem fognak hazudni, és csak azt fogják leírni, amit valóban látnak. Hogy van az, hogy szinte mindenki, aki hipnoterápián ment keresztül, vagy akinek halálközeli, testenkívüli élménye volt, függetlenül attól, hogy milyen vallási vagy kulturális háttérrel rendelkezett, annyira hasonló tapasztalatokról számol be? Talán csak véletlen egybeesés? Hogyan lehet, hogy olyan emberek is emlékeznek ilyen jellegű tapasztalatokra, akik a klinikai halál állapotában voltak? Ezeket a fajta kérdéseket csak a tudomány és a spiritualitás egybeolvadása képes megválaszolni. Az elkövetkező években tanúi leszünk több ilyen összetalálkozásnak a látszólag két független terület között, ami végső soron közelebb visz bennünket az élet, a halál és a tudat megértéséhez, ahogy ezelőtt még sohasem történt.

Collective Evolution

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2013/11/a-tudomany-ma-mar-bizonyitja.html#.Un532XDmPpw

 

 

Ex Libris - Kalendárium a Kereteid Kitörléséhez - AJÁNDÉK pdf: http://kerekegeszember.hu/ajandek-naptar/

Porszem Meséi - mesekönyv részlet AJÁNDÉK pdf - felnőtteknek és gyerkőcöknek: http://kerekegeszember.hu/porszem-ajandek/